Másodszor aludtam el a héten, viszont ismét megelőztem a juhászainkat, és elsőként kezdtem neki az immáron megszokott teendőinknek. Nagy meglepetésemre azonban 7 órakor meglátogatott újdonsült nemzeti parkos ismerőseim egyike, aki - mivel ezen a napon tudta, hogy elhagyom a juhászatot - kis házi pálinkával és saját borával ajándékozott meg. Sőt, egy meghívást is kaptam a Parktól a darvak vonulásának idejére, október elejére. Azt hiszem, szebben nem is kezdődhetett volna a napom.
Miután bealmoltunk a hodályban, megérkezett András is, az elmúlt napjaim vezetője az apósával. Miközben a többiek bárányokat pakoltak a szállítóba, én vele beszélgettem, mielőtt elhagytam volna tanyájukat. Nagyon megdöbbentett, amikor azt hallottam, a trafikügy visszáságai még ebbe a világba is eljutottak, nagy felháborodást okozva néhányakban.
Ezután fogadó gazdámmal a búcsút rövidre fogtuk, hiszen biztos vagyok abban, hogy találkozunk még. Jó napjaim voltak nála, hálás vagyok minden percért, és az ajándékul kapott juhsajtokért is. Abban nagyon bíztam reggel, hogy épségben haza is tudom majd szállítani mindet.
Tizenegy óra sem volt még, mikor megérkeztem Újszentmargitára, ahol amúgy a készpénzfelvétel nagyobb kihívás, mint bármi, hiszen nincs bankautomata. Itt egy kis útbaigazításért felhívtam újabb kalandjaim helyszínének vezetőjét, Madarász Gergelyt. Először elakadt a szavam is, mikor közölte, épp "elég furcsa körülmények között, hasig érő vízben kerítést építenek". Ahogy tisztáztuk, hogy munkásruhában érkeztem, és még gumicsizma is van nálam, hozzájuk vezettem a töltésen. Alig kettő percet szántunk a bemutatkozásra, és már én is combig a vízben voltam, segítve nekik a munkában, a vizes élőhely előkezelésében. Kiderült: ugyan a csizmám alulról zárt és nem lyukas, viszont felülről rendkívül nyitott, és a combig érő vizet már nem bírja. Így talált ránk az AGRYA saját stábja, hogy interjút készítsen velünk az eltöltött és a ránk váró napokról. Még jó, hogy érkezésük előtt egy órával megtudtam, hogy jönnek.
Az interjút és néhány vágóképet befejezve, folytattuk vizes tevékenységünket. Öt óra lett, mire mindennel végeztünk. Ezt követően indultunk csak a portára, ahol nemcsak Gergő rendkívül kedves Édesanyjával ismerkedhettem meg, de remek estebédet is kaptam. Régen ettem már ilyen finomat, ráadásul a saját receptjük alapján készült sült mangalica kolbászuk etette önmagát. Nagyon-nagyon jól laktam. Amúgy aki kint lesz, megkóstolhatja ezt a kolbászt az idei Formula-1-en, vagy augusztus 20-án az Ízek utcáján.
Az étkezés után egy hosszabb, beszélgetős sétára indultunk, amely alatt megismertem egy nagyon tiszteletre méltó fiatal történetét, aki hatalmas felelősséget és rengeteg munkát vállalt magára. Viszont tény, nagyon jól halad terveivel, és szerintem nyitottsága miatt, sikerülni is fog minden elképzelése. Szurkolok neki!
A sétánk közben viszont nemcsak a személyes dolgokra jutott időnk, hanem arra is, hogy néhány kérdésemre választ kapjak a szürkemarha, a rackajuh és a mangalicatartásról. Most már tudom, az igazi mangalicának pontosan 10 csecse van és fekete a körme. Amiben fehér folt van, az nem az, aminek látszik. Kiderült számomra az is, hogy a rackának remek a húsa, és hogy sokan nem tudják, borzasztó hosszú idő a szürkemarha-nevelés.
Mire mindent megbeszéltünk ránk esteledett, és visszafordultunk. Gergő anyukája pedig újabb meglepetéssel kedveskedett, hiszen hozatott nekem házi kecskesajtot, így holnap a juhsajt után, most a kecskével ismerkedhetem meg közelebbről. Jobbat nem is kívánhatnék magamnak. Talán azt, hogy rövid estémet követően most már ne aludjak el, és álljak készen az újabb kalandokra.
