Ma visszafelé írom a mesét.
"-Héj, Fehérember, fél egy van!
-Jó megfigyelés, Ember." - A megfáradt hang ismét cinikusan kommentálja az urát az este végén. A vendégek épp elmentek.
Csillag hullik, s a göncöl a nagy fa tetjébe ér. A zenészek is kezetráznak, s mennek haza.
Merthogy ide jött mindenki: a kalandorok és gazdák, helyi segítőink, szervezőink. Ettünk, s ittunk.
A krumpli vágás egész napos program volt, ebédre majd annyi kellet mint vacsorára. 25-30 főre kétszer. Kevés az éles kés a háznál, ezt megállapítottam estére.
Gyalultam káposztát, amit frissen szedtünk. Annyi savanyúság lett belőle, hogy csak na.
Délelőtt, Csabának hála, elkerültem a nyárádszeredai piacra. Másfélórám volt bejárni. Nagy az élet, nagyon sokfélék az emberek, de mindenki magyarul beszél. Szerintem mindent meg lehet venni itt. Más kérdés, hogy garancia nem mindenhez jár. Egy két bácsival volt alkalmam beszélni, sok mindent megtudtam az állataikról, néhány medve-elméletet is megismerhettem.
A reggeli előkészítés már rutinná vált a harmadik reggelre.
