Ma átnyergeltem a paradicsomra és az uborkára. A közelben nem meglepő módon van még néhány üvegház is, ahol a dinnyét, paradicsomot, és uborkát termelnek (ami nem spanyol, nem szennyezett, egészséges és magyar!).
Az idő sajnos nem enyhült, ma még a korábbiaknál is jobban égetett a nap. A munka hasonlóan kemény, de a klíma már elviselhetőbb az uborka árnyas levelei alatt (ha látnátok, mint egy dzsungel…!). Szedtem, párásítottam, mértem, válogattam, csomagoltam és közben szert tettem egy nagyon kedves barátnőre „I.” személyben.
„I.” egy éve ment nyugdíjba a gazdaságtól és nyugdíjasként jár vissza. Jókedvű, életvidám, öntörvényű nő, aki igyekszik mindig a jó dolgokat meglátni az amúgy nagyon nem könnyű életében. Van egy kis autója, amivel könnyen, gyorsan tud mozogni a nagyobb távolságban lévő fóliák között, a házilag gyárt magának a selejt uborkából pakolást és a körmei a kemény munka mellett is gyönyörűek. Egyszóval fiatalos, jókedvű és vagány. Szeretnék én is ilyen lenni, ha majd megöregszem!!! Mellette gyerekjáték volt a munka, rengeteget nevettünk együtt.
Dél körül végeztünk, gyors takarítás után mindenki indult haza. A nap többi része lazítással telt. Végre egyszer négy nap után kialudtam magam. Este még egy gyors interjú a Kossuth rádiónak, csavargás és vásárlás a városban. Jó volt, feltöltődtem:)