2013. július 21. szombat. 3/4 5-kor a Keleti pályaudvarról elindultunk a vonattal a 10 órás utunkra a kalandorokkal. Az első pár perc se volt nagyon feszült, sőt, pár órán belül már úgy összemelegedett a banda, hogy daloltunk, mulattunk a kis kabinunkban. Mindenki beleadott a közös étel-ital utánpótlásba.
Székelyföldet egyből megismertem az ablakon kinézve nagyapám mesélései alapján. Hatalmas szemet kápráztató fenyvesek, a Hargita egyszerűen lenyűgöző. Másnap reggel érkeztünk Csíkszeredára, egyik utazótársammal majdnem a vonaton maradtunk. Leszállás után mindenki elment egy gazdához és délutánig pihentünk. Madéfalván kaptam szállást és reggelit Árpád gazdánál. Minden finom és friss volt a szálló is nagyszerű volt.
Ezután átmentünk egy tanyára ahol volt egy megnyitó ünnepség, itt megismertem Hubát és édesapját akiknél töltöttem felejthetetlen napjaimat. Mennyi borok, pálinkák sajtok, sonkák, kolbászok voltak tálalva.
Miután itt végeztünk átmentünk Udvarhelyre ahol míves vásár volt, Huba édesanyja Eszti néni várt ránk, a sajtokat árulta. Megkóstoltam a sajtokat, nagyon ízlett mindegyik. Igazi juh- és tehénsajtok voltak. A vásár végeztével összepakoltunk és hazamentünk Homoródalmásra. Egy szép nagy panzióra alakított házba érkeztünk, este együtt vacsoráztam a családdal és megajándékoztam őket. Meséltünk az életünkről, nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg. Találgatások sora utána elárulták, hogy kecske pörköltöt eszünk, nagyon jó volt, a pityókás kenyér is isteni. Éjfélkor lefeküdtünk aludni.
Minden reggel hétkor ébredtünk Hubával, elmentünk megetetni a bornyúkat. Lisztet és szénát kaptak. Itt voltak nyulak, baromfik, mangalicák. Reggelente Eszti néni a nagymama mindig finom reggelivel várt minket. Aztán a panzióban is reggeliztünk, szóval nem volt egy perc sem amikor ne lettem volna tele. Sohasem tudtam betelni a jobbnál jobb falatokkal. Friss házi sajtok, mennyei kertből szedett gyógynövényteák vártak rám.
Sarjút hánytunk szét, sósvizet mertünk a kútból, mindig volt mit csinálni. Tekergő Huba egyik kutyája mindenhova elkísért minket. A sósvízzel a sajtokat kell átmosni. Aztán sajtokat daraboltunk fel, kétszer ledaráltam kézzel, ami eltart egy ideig. A ledarált sajtot kiadagoljuk sózzuk, ez a túrót nevezik gomolyának. A másik nagymama Eszti néni csombort szárít a véres hurkába a téli disznóvágásra. Huba nagymamáit és édesanyját is Eszti néninek hívják. Ezért ahol kecskék voltak ott „Kecskés” ahol borjúk voltak ott „borjús” Eszti néninek írtam őket naplómba. Minden este vártuk a kecskéket, és a gidát. Friss kecsketejnél nincs jobb. Eszti néni csinált nekünk finom gomolyás puliszkát, azt mondta megemlegetjük olyan puliszkát csinál, mindig jókedv szállt a házra amikor beszélgettünk. Esténként megcsináltuk a sajtokat és Huba mesélt a medvés történeteket.
Nap mint nap jöttek a tv-ktől és rádióktól mindig anekdotáztunk a mindennapjainkról. Megmutattuk, hogyan kell sajtot csinálni, és az egyéb tennivalókat.
Nem győztem enni a pompás medve szalámit, lucskos levest, paradicsomlevest murokkal vagy a fuszulyka főzeléket, a pikáns sültpisztrángot a közeli folyókból, a reggel sütött kürtöskalácsot, puliszkát szánával (savanyú tej), vagy bárány pörköltöt reggelire,pityókatokányt, a tárkony a leostány, a parenyica pedig bearanyozta minden étkezésemet. A borvíz sem a megszokott otthoni palackozott vízre emlékeztetett. Júliusban még találtunk epret Hubáéknál. Mindig van mit csinálni, nyulakat kell ganyézni, az elszabadult borjúra visszatenni a láncot. Homoródalmáson láttam először házi biogáztermelést.
Megtanultam ordát, parenyicát,joghurtot, krémsajtot, kiflit hajtogatni sajtból.
Nagyszerű voltak a Homoródalmáson töltött napjaim, sokat dolgoztunk, nevettünk, kirándultunk, nagyon jó embereket és családot ismertem meg, örökké szívembe zárom az élményeket.
