A Mikula úr által, egy korábbi bejegyzésben említett két szociológus közül én vagyok az egyik. Hosszabb ideje érdeklődési és kutatási területemnek a vidéki társadalom és az agrárium történetének, és jelenkori helyzetének összefüggéseinek vizsgálatát tekintem. A programban való részvétel egyfajta szakmai továbbképzés számomra, ahol megismerhetek új embereket, találkozhatok a mezőgazdaság olyan ágazataival, amelyekkel eddig még nem volt szerencsém és eljuthatok olyan tájegységekre, ahol még nem jártam.
Meggyőződésem, hogy hitelesen csak az beszélhet, írhat olyan, számára bizonyos mértékig idegen élethelyzetekről, aki megtesz mindent azért, hogy az adott területen ismereteit bővítse és látásmódját szélesítse. Ezért jelentkeztem erre a programra.
A szervezők és a résztvevők összeismerkedésére és a programban nélkülözhetetlennek gondolt ismeretek elsajátítására egynapos ’tanya-gyakorlat’ keretében került sor. A helyszín Kecskemét, a Hegedűs tanya, ahol szántóföldi gazdálkodással és szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozik a Hegedűs család. Részben vendéglátóinknak jutott a feladat, hogy a 30 résztevőt a gazdaságukban körbevezetve, ízelítőt adjanak abból, mire számíthatunk az egy hetes önkéntesség alatt. Budapestre visszatérve pedig egy gyorstalpaló baleset- és tűzvédelmi oktatás végighallgatásával lettünk, a majdani munkakörülmények között önmagunkra és környezetünkre kevésbé veszélyesek.
A tanyára szervezett program a szűkös időkorlát miatt tényleg csak betekintés jellegű volt. Pár dolog, azért emlékezetes marad. Először is vendéglátóinknak, a Hegedűs családnak a közvetlensége és barátságos fogadása. Nem tudom, hogy először fogadtak-e ilyen nagyszámban vendégeket, de feltűnő volt, hogy milyen rutinosan, gyakorlottan vezették körbe a csoportokat a tanyán. Türelemmel és láthatóan nagy kedvvel válaszoltak a kérdéseinkre, amiből sok mindent meg lehetett tudni róluk. Így derült ki, hogy egy olyan családi gazdaságban vagyunk, amely az agrár-rendszerváltás során visszakapott földön indult újra, a kollektivizáció három évtizedes kényszerpályájának lezárulása után. Azt mindenképpen jó volt látni, hogy a helyzetükkel az idősebb és az ifjabb Hegedűs úr is elégedett, a tanya családon belüli öröklését biztosítottnak látják, sőt, az ágazatban szokatlan, pont ezért tiszteletre méltó önbizalommal és optimizmussal hosszútávra terveznek előre.
Nem lehet kihagyni természetesen a traktorvezetési tréninget, mely valószínűleg a legjobb programpont volt. Külön köszönet az instruktorok figyelmességéért és türelméért.
A magam nevében szólva - és a program kedvenc szavával élve-, kultúrsokk (kiemelés nem tőlem) engem a négy tévé és egy rádió stáb láttán ért. Tény, hogy ezt vállaltuk, én mégis bizonytalanabbul mozgok kamerák és mikrofonok előtt, mint egy tehéncsorda mellett. Kíváncsi leszek, hogyan szerkesztik össze a riporterek a látottakat.
Figyelembe szeretnék venni azonban néhány dolgot, amelyeket szintén fontosnak tartok. A meglátogatott tanya 400 hektárnyi birtokolt és bérelt szántóföld területen működik. Az általános takarmány- és gabonanövények termelése csupán körülbelül 6 embernek ad munkát. Kicsit megzavarja az idillt, hogy a hús marha tenyészet szaporulata törökországi vágóhidakon kerül feldolgozásra, de legalább a trágyájuk itt marad, ami nélkülözhetetlen hozzávalója a szántóföldi gazdálkodásnak, kár, hogy egyre kevesebb van belőle az országban.
A tisztán látás érdekében érdemes tudni, hogy a program célja az, hogy rajtunk és a jól irányzott média felhajtáson keresztül Magyarországnak egy olyan arca kerüljön bemutatásra, amely aránytalan és elszomorítóan kevés társadalmi odafigyelést és média nyilvánosságot kap. Kétségtelenül igazságtalan azaz állapot, amelyben a vidéki társadalom létezéséről problémáiról már hosszú ideje csak a környezeti katasztrófák és a mély szegénység okozta kilátástalanságból eredő emberi tragédiák kapcsán szerez tudomást az ország.
Ha majd jól megszerkesztett tévé- vagy rádióriportban bemutatásra kerül, amint a városi fiatalok rezervátumszerű (kiemelés ismét nem tőlem!!) szervezett látogatásokon, életvitel szerűen gazdálkodó családoknál töltenek egy hetet és ott különböző mezőgazdasági tevékenységeket próbálnak ki, a program eléri a célját. És ez így van rendjén, hiszen erre érkezett a közösségi támogatás Brüsszelből és erre vállalkoztak a szervezők és a résztvevők (köztük magam is). Ezt vállalták, vállaltuk és azt gondolom, hogy a cél alapvetően jó, üdvözlendő.
Azonban tanulmányaim, vidékkutatási tapasztalataim, saját családi történetek és nem utolsó sorban a meggyőződésem mondatja velem, hogy fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a mezőgazdaság nem csak kizárólag a termelői célok kielégítését kell, hogy feladatának tekintse. Nem ismerem a fogadó gazdálkodók tevékenységének részleteit, de talán olyan is van köztük, akinél a környezet gazdálkodási értelmezésű, kisléptékű, esetleg önellátó, helyi terméket előállító mezőgazdálkodás is megismerhető lesz az oda látogató kalandorok számára (ha jól emlékszem az egyik traktoros alkalmazott ehhez közelítő háztartásban él családjával). Véleményem szerint az is vidék, az is mezőgazdaság és az is kaland lenne.
Fontos lenne, hogy megismerhetőek legyenek, az ökoszociális elvekhez még közelebb álló gazdálkodási formák is. Hiszen az ökológiai, társadalmi és gazdasági sokszínűség fenntartása nem csak a táji adottságokat tiszteletben tartó és a környezet terhelést minimalizáló mezőgazdaságot feltételez, de hosszútávon megteremti a lehetőségét a helyben boldogulásra, a helyi foglalkoztatottság növelésére, helyi termékek helyi kereskedelmére. Higgyük el, hogy a törökök se szívesen eszik a mi marha húsunkat!
Kutatások sora bizonyítja, hogy Magyarországon, a vidéki tárdalom évtizedek óta egyre távolabb van a mezőgazdaságtól. Sőt, felelőtlen gazdaságpolitikai döntéseknek köszönhetően saját mezőgazdaságának termékeitől is. Véleményem szerint az általánosítás és torzítás hibájába esnénk akkor, ha azt látszatot keltenénk, hogy ez ma továbbra is megvalósítható és fenntartható az iparszerű, pusztán árutermelő feladatokat ellátó agráriummal, mely már önmagában az egyneműség, és a mono-funkcionalitás megtestesítője.
A felkészítő nap lebonyolításáért köszönet a szervezőknek és nem utolsó sorban a Hegedűs családnak, kellemes élményekkel lettem gazdagabb, jó volt megismerni Őket. Két hét múlva mi is utazunk, akkor már Hódmezővásárhelyre, szintén egy tanyára. Élményeinket igyekszünk majd folyamatosan megosztani a blogon.