Az első teljes hetemet egy izgalmasnak ígérkező program zárta, volt lehetőségem ugyanis fent aludni a hegyen, az esztenán, ahol a pásztorok ideiglenes szálláshelyüket alakítják ki tavasztól őszig, mialatt több száz állatra kell felügyelniük. Egyik kalandor társam, Matyi szinte mind a 10 napot az esztenán töltötte, már első éjszaka izgalmas események történtek vele, erről a blogjában biztos bővebben olvashattok. Vasárnap dél körül mentünk fel az esztenára, melyhez az AGRYA pár munkatársa is csatlakozott. Szálláshelyileg két lehetőség közül lehetett választani: vagy sátrazás az esztenától pár száz méternyi távolságban, vagy Matyihoz hasonlóan ki lehetett próbálni a verebest is, ahol a pásztorok alszanak az állatok karámja körül. Ha már itt voltam mindenképp szerettem volna kipróbálni a verebest, amit úgy kell elképzelni (bár alább erről is láthattok képet), mint egy fából készült zárt fekhely.
Az esztenán több család is él, és összesen 760 db állatra kell felügyelniük, ebből 350 állatot fejnek kézzel napi háromszor kb. 1 óra leforgása alatt, hát őszintén szólva ez nem kis teljesítmény. A vasárnap estét tehát az esztenán töltöttük. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy fent 22 kutya őrzi a nyájat, pontosabban ebből 1 terelőkutya, vagyis puli van, a többi 21 azért van tulajdonképpen, hogy védjen, elsősorban medvetámadás esetén. A kutyák nem csak a medvét, és egyéb vadakat, hanem az idegeneket sem fogadják el, minden gyors mozdulatra rögtön ugranak, nyakukban pedig szöges nyakörv található, hogy a vadállat egy esetleges incidens folytán ne tudja átharapni a torkukat. Ez az extra védelem azt jelentette, hogy az ember még a „vizesblokkot” is csak kísérettel látogathatta.
A pásztoroknak van egy kisebb elkerített rész, ahova a kutyák nem tehetik be a lábukat, itt található egy autó lakóhelynek átalakítva, valamit, itt van az étkezőasztal, egy kis építmény, ahol a sajtokat készítik, valamint egy félig fedett rész, ahol a főzést, illetve a tejforralást tudják megoldani. Talán mondanom sem kell, hogy az ott töltött időnk nagy részét ebben az elkerített részben töltöttük, nemigen merészkedtünk a kerítésen kívülre.
A vacsora báránysült, valamint pityókás tokány volt némi Ciuc sörrel kísérve, a sörök egyébként kreatív módon a forrásból elvezetett víznek kialakított vályúkban voltak behűtve, erről is láthattok alább képeket.
Az éjszakát, mint már említettem az egyik pásztor helyén töltöttem, egy verebesben, és már szintén utaltam rá, hogy ezek a kis fából összetákolt építmények veszik körül éjszakánként az állatokat, ha esetleg valami megtámadná a nyájat a pásztorok rögtön közbe tudjanak avatkozni. A fekhelyemen gyapjútakaró volt, illetve éjszakára nyitva hagytam a verebesem oldalát, de szerencsére egyáltalán nem fáztam. Reggel pedig ébredés után az első dolog, amit megláttam, a napfelkelte volt, hát mondanom se kell ez számomra óriási élmény volt újfent.
Reggelire többféle lehetőség közül lehetett választani, volt zsendice, ami hasonló a lágy sajthoz, illetve az egyik pásztor vezetésével el lehetett menni az erdőbe gombászni, hiszen előtte este esett egy kis eső. A gombaszedő akció végül sikeresnek bizonyult, így sült gombát is lehetett reggelire fogyasztani.
A hajnali napfény, ahogy bevilágította a tájat rögtön látszott, hogy a Csíki-medencében nagy köd van, fent a hegyen viszont verőfényes napsütés volt
A reggeli után következett a sátorbontás, majd búcsúzkodás, és végül lassan indultunk vissza Csíkmadarasra, ahol következett egy újabb munkanap.
