Vasárnap délután gumicsizmával az oldalamon Kecskemét felé vettem az irányt. A késő délutáni órákban érkeztem meg. A Hegedűs Tanyán ekkor már az összes állatot megették és a munkások haza tértek otthonukba. Csak Dóri, a ház asszonya sürgött forgott a konyhában, finom, friss házi pizzával várt engem. Gyorsan körbe jártuk még egyszer a tanyát Zsolt gazdával, amíg a pizza készre sült. Vacsora közben nagyot beszélgettünk és megtudtam mi vár rám a hét folyamán. Már későre járt mire mindent megbeszéltünk, úgyhogy nyugovóra tértünk.
Az ismerkedések napja
A mindennapjaimhoz képest szokatlanul korán reggel 6 órakor csörgött az ébresztőórám. Gyorsan magamra kaptam a játszós ruhát és már indultam is a Tanyára. Dóri szalonnás tojásrántottával várt. Nagyot reggeliztünk, hogy elegendő energiám legyen az első nap megpróbáltatásaihoz. Kint már várt Sanyi, az állatgondozó fiú. A borjúk etetésével kezdtük a napot. Sanyi anyjuk helyett anyjuk ezeknek a kicsinyeknek. Minden reggel speciális keveréket készít nekik tejporból és megeteti őket vele. Épphogy kihörpintették az utolsó cseppeket a vödörből máris indulnunk kellett tovább, hogy gondoskodjunk a többi állatról is. A pipik csipogása már messziről hallatta magát. Amikor, belép az ember a sátorba több száz édes kis sárga csibe van bent. Nagyon aranyosak, azonban fejlődésükhöz 30°C fok körüli hőmérséklet szükséges és illatuk sem éppen a kedvenc parfümömére emlkéztet. A bent eltöltött idő nem egyszerű, de meg kell őket etetni és itatni. Sajnos van egy 1-2%-os elhullási arány, úgyhogy mindig látni élettelenül heverő egyedeket. Nincs idő sajnálkozásra ki kell hajtani a teheneket. Amikor Sanyi kinyitja a nagykaput katonás sorrendben indulnak a karámba, ahol már friss széna és kukoricaszár várja őket. Persze azok sem oda repültek, még tegnap este készítették be a bálákat. Itt még korántsem ért véget a napunk. A tyúkok még éhesen várakoztak és a tojást is össze kellett gyűjteni. Miközben Sanyi megetette őket, én tojásgyűjtésre indultam. Végre egy kis kikapcsolódás, gondoltam magamban. Azonban, mikor egy-egy tojó házikóban szembe kellett néznem a tyúkanyóval a tojásáért, kezdett hevesen verni a szívem és nem tudtam kivenni a tojást. Ekkor Sanyi a nap hőseként megmentette a helyzetet és kibányászta a tojásokat a tyúkok alól. A tyúkok ajtaját kitártuk, hogy szabadon kapirgálhassanak a tanya területén, hiszen ez teszi őket boldoggá. Ettől lesz olyan finom a ketrecben tartott tyúkokéval tartott egyedek tojásával összehasonlíthatatlan színű és ízű az igazi tanyán nevelt tyúk tojása. Már csak a birkák várakoztak korgó gyomorral. Gyorsan pontot tettünk ennek az ügynek is a végére, hiszen rengeteg teendő várt még ránk.
A kukoricatárolóba siettünk, hogy megrendelésre zsákokba lapátoljuk a kukoricát. A délutáni órákban ezt el is vitték. A napokban aratták le a repcét, mely még a pótkocsiban várakozott tisztításra. Felpattantam a pótkocsira, és szorgalmasan elkezdtem vödörrel merni a repcét a tisztítóba. A pótkocsi hatalmas volt, tele repcével. Ekkor már ebédidő felé járt, úgyhogy szünetet tartottunk.
Ebéd után a helyi erők folytatták a munkámat, amíg én egy újabb teendő megismerése felé vettem az irányt. Az anyatehenek fiatal borjaikkal kisebb karámokban állnak, melyeket nap, mint nap ki kell takarítani. Szerencsére Sanyi átvállalta az érdemi munkát. A tehén trágya nem egyszerű eset, hiszen más állatokéval szemben itt egy hígan folyó masszát tapasztalhatunk, nem is kis adagban, míg pl. a lónál citromokat, a birkánál kicsi bogyókat, melyeknek az „illata” is sokkal jobb (szerintem). Egy előnye van azonban, hogy remekül hasznosítható szerves trágyaként a földeken.
Délután mondhatni újra kezdődik a nap. Minden állat etetője ismét üresen áll és szorgos rakodó kezekre vár. Miután ismét minden munkát elvégeztünk, behajtottuk a teheneket, fáradtan indultam a házba, hogy kicsit hátra dőljek. Épphogy leültem megérkezett Zsolt gazda is. Ekkor tudtam meg, hogy nem olyan messze van egy kis gyümölcsös kertjük is. Már nagyon fáradtnak éreztem magam, de mivel a kertben sárgabarack is van (ami az egyik kedvenc gyümölcsöm), gyorsan életerőt merítettem. A gyümölcsös felé vettük az irányt. A sárgabarackok nagyon jól festettek és már nagyra nőttek. Az első falatok azonban nem teljesítették a hozzájuk fűzött reményeket, ugyanis a látszat ellenére még nem értek meg teljesen. Reményeink során az idő nekünk kedvez és még a hét során le tudjuk szedni a barackokat.
Eljött az ideje, hogy nyugovóra térjünk. Forró zuhanyt vettem és ágyba bújtam. Mielőtt álomba merültem volna átfutott még néhány gondolat az agyamon. Szerencsésnek éreztem magam, hogy itt lehetek, ugyanakkor hálás voltam a sorsnak és a szüleimnek, azért az életért amit megteremtettek nekem. A dolgozók közül többen is ugyanabból a generációból vannak, mint én.(23 éves vagyok) Amíg én az iskolapadokat koptatom, ők keményen dolgoznak a tanyán azért, hogy a közértben nap, mint nap friss tojás, hús, tej, kenyér stb. várjon minket városlakókat. Amikor leemelünk egy-egy terméket a polcról bele sem gondolunk abba, mennyi kitartó áldozatos munkára van szükség, ahhoz hogy a kiválasztott árucikket 10 másodperc alatt a kosárba helyezhessük… Zzzzzzz