Elérkezett az utolsó nap. Fájó szívvel gondolok a távozásra és ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül. Csodálatos volt ez az egy hét, amit itt tölthettem, Erdély e kis szegletében. Szeretettel fogok visszagondolni az itt eltöltött időre, az emberekre akiket megismertem és barátaimnak nevezhetem őket. Nem lehet szavakkal leírni, amit itt tanultam, mind a gazdálkodás mind az emberség részét. Nem hiszem, hogy valaha is napirendre fogok tudni térni a felett ahogy itt velem/velünk bántak az emberek. Befogadtak a családjukba és egy hétig mi is ide tartoztunk. Köszönettel tartozom a fogadó gazdáimnak mindazért a szeretetér és törődésért amit itt kaptam. Időt és energiát nem sajnálva megmutatták nekem milyen itt az élet. Lehet hogy már-már közhelynek tűnik, de én sem tudom máshogy megfogalmazni amit itt kaptam, csak hogy lelkem egy darabkáját itthagyom, ami mindig vissza fog húzni. Ezek a fenyvesek már az én fenyveseim, a rétek az én rétjeim is. Sosem fogom elfelejteni az embereket és e tájat. Remélem hamarosan visszatérhetek ide.
Röviden, tömören: KÖSZÖNÖM ez tényleg kaland volt!!!!! :)
