A vasárnapi eseményeket, főként a nyitó bulit és az azt követő falunapi kiruccanást, akár úgy is hívhatnám, hogy „egy nehéz nap éjszakája”, és ez még csak az első nap volt.:) A hétfői korán kelés nem volt éppen zökkenőmentes, de végül összeszedtem magam, és izgatottan vártam a heti menetrend átbeszélését. Árpi már korán reggel megérkezett a panzióba, ahol a konyhában reggel 7-től lázas munka folyik, készülnek a reggelik, és kezdik feldolgozni az alapanyagokat az ebédhez is. Árpi jóváhagyásával a konyhai teendőkbe is próbáltam besegíteni, de eleinte egyáltalán nem éreztem magam a helyzet magaslatán, főként az itt dolgozó lányok és asszonyok gyakorlottságához és tempójához képest. Az üzemi konyha számomra teljesen ismeretlen terep volt, inkább próbáltam ellesni pár konyhai trükköt, illetve helyi receptet, és rendkívül jól esett, hogy mindenki nagyon türelmes volt hozzám, és minden kérdésemre készséggel válaszoltak.
Az egyik nagy újdonság számomra az áfonyatea volt, melyet nem a gyümölcsből, hanem az áfonya kórójából készítenek el minden reggel a vendégek számára. Egy nagy bögrével minden reggel meg tudnék inni, csak sajnos Magyarországon a domborzati és klimatikus viszonyok miatt a természetes élőhelyeken nem ez a növény vezeti a bogyós gyümölcsök toplistáját.
Hétfő reggel tehát lassan indult a nap, viszont annál több minden történt. A legfőbb napirendi pont a takarás volt (vagyis a széna behordása a kaszálóról), és nem is akármilyen eszközökkel. Árpi úgy indított, hogy ültem-e már quad-on?. Először nem raktam össze a fejemben, hogy mi köze van a quad-nak a szénaforgatáshoz, de kíváncsian vártam mi sül ki ebből. A takarásban Árpi apósa volt a segítségünkre, aki a quadhoz rögzített rendsodróval igazította sorokba a szénát, amit mi a traktor után „kötött” Ladewagen segítségével szedtünk fel. (Aki az előző mondatot nem teljesen értette ne aggódjon, nekem is processzálnom kellett a látványon, mire felfogtam a munkafolyamatokat, segítségként képet is mellékeltem, hogy mindenki el tudja képzelni:P). A traktort én is vezethettem, persze 1-esben és √2-vel, de rendkívül büszke voltam magamra, hogy aktív részese lehettem a széna betakarításának:)
A kaszálóról csak kétszerre sikerült az összes szénát behordani, amit nem is bántam, mert a szállítmányozás közben a Ladewagen elején ülhettem és közben szintén tobzódhattam a tájban:)
A következő izgalmas munkafázis a széna elraktározása volt, egy befúvó segítségével (nem biztos, hogy ez a hivatalos neve), mely egy ventillátorszerű képződmény volt, ami egy hatalmas csőben folytatódik, és segít a szénát a csűr felső szintjén szétteríteni. Ezt a folyamatot manuálisan is meg kell alulról támogatni, vagyis a ventillátor elé kellett villázni a Ladewagenre összegyűjtött szénát. Mire a végére értünk szerintem sikerült ledolgozni az aznap bevitt kalória döntő részét, illetve az esti mélyalvás szempontjából is rendkívül célravezető volt ez a mutatvány.:)
Mire tehát végeztünk már el is telt a nap, így abban állapodtunk meg Árpival, hogy csak másnap délelőtt juttat fel az esztenára, hiszen az odavezető út sem épp egy német sztáda:P
