És akkor már fóliasátor vagy üvegház, és mi a különbség közöttük? És hogy működik a talajmentes növénytermesztés? És a biológiai növényvédelem tényleg hatékonyan működik?
Eleve kezdjük ott, hogy ez a téma is sok újdonságot tartogatott nekem, mert eddig még nem is találkoztam azzal a módszerrel, hogy nem a talajba ültetik el a növényt. Elsőre furcsa volt, hogy amikor beléptünk a fóliasátorba, azt láttam, hogy az egész alját műanyaggal borították, és arra tették rá az úgynevezett termelőtáblát, amire a termelőkockába ültetett palánta kerül. A rendszer úgy épül fel, hogy a palántát egyesével termelőkockákba ültetik, ami kőzetgyapotból készül, ez adja a növény gyökerének a támasztó közeget, amibe megkapaszkodhat. Mivel ezek a növények elég magasra megnőnek, ezért a termelőkockákat hármasával egy termelőtáblára teszik, amihez a növény a gyökerével hozzánő, így stabilabb „lábon” tud állni. A termelőtáblákat egyébként újrahasznosítják: először paradicsomot, majd paprikát, végül fűszernövényeket palántáznak bele.
(Zárójeles gondolatként felteszek egy matek feladványt: ha egy termelőtábla 1 m hosszú, amire 3-4 termelőkocka kerül, és egy tábla kb. 1000 ft-ba, egy kocka pedig kb. 300 ft-ba kerül, akkor mekkora beruházás lehet egy kisebb fajta, 50 soros, soronként 60-100 m-es fóliasátor betelepítése, ha még nem is beszéltünk a palánta áráról és a várható termésre fordulásáig eltelő hónapokról és felhasznált öntözővízről? A helyes választ nem kell beküldeni, mert még én sem számoltam ki :)
Amikor a palánta elkezd nőni, a szárát zsinórok segítségével felkötözik a tetőről lógó tartókra, hogy ez is segítsen megtartani a majdani termés súlyát.
A paradicsomot kicsit másképp termesztik, mint a paprikát, mert itt a termelőtáblákat nem a földre, hanem felfüggesztett termelőcsatornákra helyezik, amivel így állítható a növény tövének a magassága. Ez megkönnyíti a növény gondozását, a termés betakarítását és az üvegház hőháztartásának a szabályozását is. Amint a növény termőre fordul, először a tő körül kezd beérni a termés. Miután ezt leszedték, a zsinór segítségével lejjebb engedik a növényt, így az aktuálisan termő része újra a tő magasságába kerül. A paprikát és a paradicsomot általában kb. 10 hónapon keresztül hagyják folyamatosan teremni bent az üvegházban, mert akkora már olyan n paprikát és a paradicsomot általában kb. 10 hónapon keresztül hagyják folyamatosan teremni bent az üvegházban, mert akkora már olyan nagy lesz a növény, hogy kezelhetetlenné válik, a szára pedig túl hosszú ahhoz, hogy a tövétől egészen a termésig eljuttassa a tápanyagot. Paradicsom esetében ez akár 15 m is lehet.
A növények öntözése a termelőkockába szúrt kapilláris csöveken keresztül történik, minden tőnek jár 1-1 öntözőcső, ami folyamatosan szállítja neki a vizet és a tápanyagot. Mivel nem talajban növekszik, és a növény onnan nem tudja felvenni a tápanyagot, ezért az öntözővízzel együtt minden olyan oldott szervetlen tápanyagot biztosítani kell neki, amire szüksége van a szép és egészséges fejlődéshez és a bő terméshozamhoz. Nagyjából olyan ez, mintha az ember csak olyan táplálékot fogyasztana, amit a szervezete hasznosan tud feldolgozni … még szerencse, hogy a növények nem ismerik a lekváros palacsintát :)
Az öntözővíz és a tápanyagok keverése az üvegházon kívül hatalmas tartályokban történik, amit hosszú csőhálózatokon keresztül szivattyúkkal juttatnak el a gyökérig. Nagyon pontosan meg kell határozni, hogy a növény adott életszakaszában miből mennyire van szüksége, nehogy kevesebbet kapjon, és ez minőségromláshoz vezet, de a több sem jó, mert a fölösleg elszivárog. Ezt hívják drénvíznek, amit az új technológiákkal megpróbálnak visszaforgatni az öntözésbe, ezzel is optimalizálni a rendszert.
Hogy visszatérjek a legelső kérdésemre, szerintem semmi lényegi. A fóliasátor kisebb, dupla műanyag fóliából van a fala (a hőszigetelés miatt levegővel fújják fel a két réteg között) és általában inkább paprikát termesztenek benne. Az üvegház alapterületre (akár 1-2 ha) és magasságra (15 m) is nagyobb, ebben már paradicsomot is termesztenek, a hőháztartást pedig energiaernyőkkel segítik, ami bent tartja a meleget és a párát.
Az eredeti technológia (és néha az ott leselejtezett alapanyag is) Hollandiából származik, csak nálunk itthon kedvezőbbek a körülmények. Ha a növény megkapja azt – a mással nem pótolható – minimális napfénymennyiség besugárzást, amire szüksége van, akkor a többi már csak az üvegházban alkalmazott fűtésen, öntözésen, tápanyag utánpótláson és gondozáson múlik, amit kellő odafigyeléssel és szakértelemmel a növény igényihez lehet szabni. Ezt a modern üvegházakban precíz beállításokkal vezérelt automatika végzi, ami figyelembe veszi még a kinti hőmérsékletet és a benti páratartalmat is, hogy a növény számára teljes mértékben optimális környezetet alakítson ki.
Ezt az egész rendszert pedig azért alakították ki így, hogy ki lehessen zárni a folyamatból a talajt, amibe a kártevő rovarok rakják a petéiket. Ha nincs talaj, nincs pete sem, ezáltal kikelt kártevő sem, ami megtámadná a növényt. Mivel egy zárt légtérről beszélünk, így csak az van bent, aki/ami oda bejut. Természetesen hermetikusan nem lehet leszigetelni a belső légteret, mert a szellőztetéssel vagy az emberek által (ajtónyitáskor, ruhán) mindig bekerülnek a kártevők, de ellenük nem csak permetezéssel lehet védekezni. Szentes környékén már 20 éve alkalmazzák a biológiai növényvédelmet, ami azt jelenti, hogy az üvegházba betelepítenek olyan ragadozó bogarakat (ezek a hasznos bogarak), amik elpusztítják a kártevőket. Idén például rengeteg lisztecske támadta meg a növényeket, így nagyobb mennyiségű poloskát és fürkészdarazsat telepítettek be. Ezek a bogarak egyben a növények beporzását is elvégzik, sőt engem is kártevőnek hittek, mert pár csípést én is kaptam :)
Az üvegházakban találkoztam még banknövénnyel is (újabb ismeretlen kifejezés), ami azt a célt szolgálja, hogy a hasznos bogaraknak megfelelő táplálékforrást biztosítsanak azáltal, hogy oda koncentrálják a kártevő bogarak nagyját. Mivel ha nincs elég tápláléka a ragadozó bogárnak, az is nekiesne a szerencsétlen növényt károsítani. De a banknövény mindig olyan, amit a kártevők jobban szeretnek az ültetvénynél. Paprika esetén paradicsomot, paradicsom ültetvény esetén pár tő padlizsánt áldoznak fel erre a célra.
Bevallom, nem is gondoltam, hogy egy egyszerűnek tűnő üvegház ilyen bonyolult rendszerként működik, ahol ennyi minden hatással van egymásra, és majdnem olyan precizitással kell figyelni az egyensúlyra, mint egy akármilyen kényes műszaki szerkezetnél.
És itt merül fel jogosan a kérdés, hogy úgy mégis hogyan tartják fenn egész évben az állandó hőmérsékletet, és hogyan lehet ezt az egész rendszert gazdaságosan és fenntarthatóan üzemeltetni. Na, erről fog szólni a következő bejegyzés :)
