Vidéki kalandom már vasárnap délután megkezdődött azzal, hogy a Gyöngyös melletti Nagyrédére utaztam, ahol az elkövezendő öt napot töltöm a Benedek család farmján (bemutatkozást itt találtok: www.benedekgyumolcsfarm.hu ). Könnyen megtaláltam a család házát, ahol saját termesztésű meggyel és szörpökkel várták megérkezésemet. Egy félórás bemutatkozás és kötetlen beszélgetés után a családfő, Benedek László, és legidősebb lánya, Orsi mutatták meg új lakhelyemet, amely a családi háztól külön, egy régi parasztházban lesz, amit a család alkalmazásában álló frissen végzett kertészmérnökével, Zolival osztok meg. A vendégszeretetről mindent elárul, hogy egy hétre is elegendő élelmiszerrel teli hűtő, és frissen vetett ágy várt. Tehát ez a kaland is jól indult:)
Az első napon lényegében betekinthettem egy gazdálkodó-vállalkozó mindennapjába. Mivel az eredeti terv szerint a meggyszedésben segítettem volna ezért 04.45-kor keltem, hogy a fél 6-os indulásra készen álljak: mosakodás, gyors reggeli, kajacsomagolás, esőkabát bepakolás. Miután Orsival elindultunk kiderült, hogy el kéne ugrani a hűtőházba üres ládákért, ahol a megtermelt ribizlijük nagy részét felvásárolják, illetve két munkást kéne a meggyesből átvinni a ribizli földekre, mert úgy tervezte Orsi, hogy mára végeznek a teljes betakarítással. A hűtőházban később indult a munka, mint a földeken, ezért addig átmentünk a családi ház pincéjébe szörpöt készíteni. Először találkoztam a szörpkészítés mesterségével, amibe a középső Benedek lány, Zsófi avatott be. Először préseltem, ezután a levet megcukroztuk, majd egyenként töltögettem az üres üvegekbe az eladásra szánt szörpöt – persze komoly higiéniai fegyelem mellett. Indulás előtt még egy kávé is belefért.
Semmi sem a tervezett szerint alakult: az egyik meggyrázó-gépet még nem sikerült teljesen megjavítani, a kézi szedés pedig nem olyan hatékony, ezért aznap még „megúsztam” a meggyszedést. Orsi szerint „lightos” nap várt rám. Először kimentünk a karácsondi meggyesbe a két munkásért, akiket átvittünk a ribizliföldekre, hogy a betakarítást felgyorsítsuk. A ribizke leszedése is két géppel történt, amin a gépkezelő mellett két ember segédkezett, hogy a gyorsan telítődő műanyagládákat cserélhessék. Közben Orsi bemutatta nem éppen kisméretű gazdaságukat, a meggyföldeket, az almást, később a Nagyréde határában található málna-, szamóca-, és ribizlifödjeiket. A hűtőházba csak 10 óra után sikerült eljutnunk, ugyanis addig nem tudtak üres ládát biztosítani a számunkra. Ezeket gyorsan kivittük a ribizkét betakarítóknak, mert ribizliből még rengeteg volt, ládából viszont egyre kevesebb. A kisteherautót megpakoltuk a ribizlivel teli ládákkal, aztán irány vissza a hűtőház. Közben egy gyors ebédet is elfogyasztunk az otthonról hozott szendvicsből.
A hűtőházban átadtuk a ribizlit, felpakoltunk üres ládákból, és indultunk vissza Orsival a ribizlihez, ahol megint nagy mennyiségű láda telt meg. Közben egy nagyobb zivatar is elért minket, az addig csak néha csepergélő eső hirtelen ömleni kezdett. Meg kellett gyorsítani a folyamatokat: az összes megtelt ládát bepakoltuk a kisteherautóba, a szedőgépek az utolsó sort szedték, nekünk pedig el kellett menni egy másik kisteherautóért, hogy az összes rekeszt el tudjuk hozni. Minden perc számított, ha a gépek bennragadnak a sárban, akkor traktorokkal kellett volna kijönni értük… Egy kis megázással, de minden a helyére került, és a nap végét a hűtőházban egy újabb mérlegeléssel zártuk. Az első nap amilyen „lightosan” indult, olyan pörgősen zárult.
