Régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, lassan egy hónap telt el a Vidék kalandom óta. A szerdai napnál hagytam abba az írást. Ezen a napon is a délutáni piacra való felkészülés töltötte ki a nap nagy részét. A délelőtti répa és zöldségszedés után megérkeztek Anitáék az Agryától, hogy leforgassák velünk a szokásos kisfilmet. Úgy éreztem, hogy sikerült magamhoz képest egész összeszedetten és artikuláltan beszélnem. A forgatás miatt elcsúsztunk kicsit időben, így a nap vége elég hajtósra sikerült. Azért sikerült időben a piacra érnünk, ahol a hétfői nap után már egyre otthonosabban mozogtam. Továbbra is ez volt az a része a napnak amit a legjobban élveztem. Érdekes volt látni, hogy hogyan próbálnak folyamatosan alkudni a vásárlók, illetve Timi hogyan reagál ezekre és ezeknek a mini játszmáknak a végén, hogyan születik üzlet. Szerencsés helyzetnek érzem, hogy itt az ember azonnal visszaigazolást kap az árujáról, munkájáról. A piac (szó szerint) azonnal beárazza, hogy jó-e az amit termelsz, illetve működik-e az az árazás amit kitaláltál. A piac után vacsora következett, illetve Timivel újra jót beszélgettünk a vidéki életről. Ezekből a beszélgetésekből úgy érzem sokat megtudtam arról, hogy milyen is az ő életük, mik a különbözőségek, illetve hasonlóságok, ahhoz képest amilyenek az én mindennapjaim. Talán amiatt mert sem korban, sem földrajzi távolságban nem voltunk messze egymástól, de úgy érzem, hogy sok hasonlóságot találtam az életünkben. Ez szerintem nagyban megkönnyítette a beilleszkedésemet, illetve az itt töltött napjaimat.
Csütörtökön a szokásos menetrend kiegészült annyival, hogy az egyik táblán, ahonnan tegnap kiszedtük az összes zöldséget, összeszedtük az öntőző csöveket és áthelyeztük a kukoricára.Délután be is tárcsázták ezt a részt, hogy lehessen majd újra ágyásokat kialakítani és vetni itt is. A nap folyamán megérkezett a már korábban megrendelt vetőmag is, így a vetőgépet is volt alkalmam kipróbálni. Erre a napra visszatért a hét eleji meleg idő, így azért fizikailag is kicsit megterhelőbb volt a munka. A délutáni piacra nagyobb árukészlettel készültünk, mert a csütörtöki a legforgalmasabb piacnap, ilyenkor minden termelő és minden kereskedő ott van. Ezen a napon már én is bekapcsolódtam a konkrét árusításba. A piac kezdete előtt körbejártam és felmértem a konkurenciát, kinek milyen áruja van és milyen áron adja. Az árusítás is egész jól ment, sikerült néhány üzletet megkötnöm és talán egy-két emberre kicsit többet is rá tudtam beszélni mint amit eredetileg akart venni. Piac után a jól végzett munka gyümölcseként és talán a heti munkám elismeréseként beültünk meginni egy sört a helyi kocsmába. Itt éreztem már, hogy közeledik a kaland vége.
A pénteki nap már nagyon gyorsan eltelt, otthoni teendők miatt már kora délután el kellett indulnom, így már csak a délelőtti szedésből vettem ki a részem.
Összességében nagyon jól éreztem magam ezen a héten, pont azt kaptam tőle mint amit vártam. Jó volt megtapasztalni a fizikai munkát, ami sajnos/szerencsére nem része az átlagos munkanapjaimnak. Kiszakadni kicsit a szokásos közegemből és teljesen más napirend szerint élni a napjaimat. Talán nem vallottam szégyent, úgy érzem mindent meg tudtam oldani amit rám bíztak, még ha kicsit lassabban is mint ahogy a gyakorlott kezek csinálják.
Amit azóta tapasztaltam és egyértelműen az itt töltött hétnek tudok be, hogy máshogy nézem már a piacok, üzletek kínálatát. Hipermarketben nem nagyon vettem azóta zöldséget vagy gyümölcsöt, viszont találtam a lakásunkhoz közel egy zöldségest, akinek mindig szép és környékbeli termelőktől származó áruja van. Azóta itt vásárolok és próbálok nagyrészt szezonális dolgokat venni. Nőtt bennem az elhatározás afelé is, hogy próbálok majd a lehetőségeimhez mérten (balkonon, kiskertben) minél több zöldséget saját magam megtermeszteni.
Ezúton is szeretném megköszöni Timinek és a családjának, hogy befogadtak erre a hétre. Remélem, hogy lesz még alkalmam találkozni velük a jövőben is.
