Egy átlagos nap úgy indul, hogy reggel 6-kor elkezdődik az érdemi munka, ezért előtte még el kell végezni a ház és a saját magam körüli teendőket. Mivel én reggeli nélkül nem működök, így ennyivel is korábban kell kelnem. Plusz még ott az állatokat ellátása, tehát a reggeleim általában így néztek ki:
- óra csörög fél 5 előtt
- ágyból is kikelek végre fél 5 után
- éber állapotba kerülés és felöltözés háromnegyed 5-ig
- következő fél órában: racka juhok elé kukoricát szórni, etetőbe szénát készíteni, tyúkok kukorica-búza-napraforgó mixet kapnak, itatók kitisztítása, friss vízzel feltöltése, csirkék kiengedése, etető tálca tisztítása, táppal feltöltése, vízutántöltés
- már negyed 6, akkor gyorsan reggeli, elkészülés, háromnegyedkor már indulni kell, hogy 6-ra odaérjünk
(kár, hogy nem kávézom, lehet, hogy akkor gyorsabban menne:)
Első napom reggelén sok kis apró dolgot elintéztünk, még szódáért is elmentünk egy szikvízüzembe. Még sosem láttam, hogyan töltik újra a szódás palackokat, mindenesetre érdekes, hogy erre is van egy speciális szerkezet. (kép)
Mivel múltkor a meggyszedés alkalmával voltam itt, így most már korábbról ismerősek voltak a létrák, a vödrök és a rekeszek, mai napom főszereplői. Most viszont nem arra használtam őket, mint a legutóbbi alkalommal. A vödrökbe meggy helyett víz került, amivel kimostam őket; a létrára nem felmásztam, hanem azokat raktuk fel a padlásra, jövő ilyenkorig ott pihennek; a rekeszek sem meggyel teltek meg, hanem üresen tornyosulva a kocsi hátuljában várták, hogy visszavigyük őket a konzervgyárba, ahonnan a szedéshez kerültek ide kölcsön.
A meggyes rekeszeket Debrecenbe kellett visszavinni, útközben felvettünk még pár leadott rekeszt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál is, ahol Pisti egyik barátja körbevezetett. Itt foglalkoznak jórészt a mezőgazdasági pályázatok elbírálásával és a támogatások kiutalásával. Furcsa volt kicsit, mert én is egy hivatalban dolgozom, hasonló ügymenet lehet itt is, de mégis a hangulat vagy a közeg valamiben más volt. Lehet, ez is a vidék varázsa miatt van.
Délután kimentünk az előző héten learatott búzaföldre, ahol most a tárcsázás volt soron. Mint megtudtam, ez a művelet több mindenre jó: összetöri a tarlón maradt szárakat, így az könnyebben lebomlik; elegyengeti a talajon a vetési sorok és a gépek kerekei miatt kialakult barázdákat, mivel kicsit átlósan megy a tárcsa; valamint a talaj vízmegtartó képességét is javítja azáltal, hogy a tetején egy lazább talajréteget képez. Lehet, hogy nem túl szakszerűen írtam le, de mindenesetre nagyon érdekes, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő folyamatnak is milyen fontos szerepe van. Minden nap tanul az ember valamit :)
A nap végén még sütöttünk vacsorára saját termesztésű cukkinit, ami olyan nagy volt, hogy pár napig ki is tartott belőle. Lefekvés időben, mert másnap hajnalban kezdődik a csemegekukorica betakarítása.