A vasárnap esti érkezés és ismerkedés után a mai nap kényelmesen kezdtük a munkát reggel nyolc körül, ami bőven eltartott este nyolcig, kicsit tovább is. Lássuk, hogy mivel!
Fogadó gazdámnak, Adriennek érkezésemkor 125 család méhe volt, a velük folyó roppant sokrétű munkába kapcsolódhattam be már az első napomon.
A mai nap fő művelete a méz begyűjtése volt, ám ezt több váratlan esemény megszakította. Szerencsésnek érzem magam, hogy kölyökkoromban voltak méheink, így hamar be tudtam kapcsolórni a munkába. A begyűjtés folyamata röviden: két furikkal megközelítjük a kiválasztott kaptárat, mindkettőn üres keretekkel. Az egyikbe gyűjtjük a mézzel teli lépeket, a másikba pakoljuk azokat, amelyek majd visszakerülnek a kaptárba, mert üresek, vagy fiasítás van rajtuk. Így felszerelkezve még füsttel és kaptárszolgával végignézzük a kaptárat a legfelsőtől a legalsó fiókig. A mézet raktárba gyűjtjük, a kaptárat pedig visszaépítjük, és még jópár percig füstölünk a kaptár körül, hogy elvegyük a többi család kutató egyedeinek a kedvét a rablástól.
A begyűjtést olyan intermezzók szakították meg, mint anyátlan családok egyesítése anyásokkal, álanyás családok megszüntetése, vagy egy gyenge anyás család feljavítása oly módon, hogy adtunk nekik egy anyabölcsős lépet, amit egy erős családban találtunk.
Bár a munkában végig aktívan részt vettem (kiemeltem és lesepertem a lépeket, pakolásztam a félig teli fiókokat), mégsem szúrt meg egyetlen méh sem, ellenben Adrival, akit gyakorlata dacára számos szúrás ért.
Jó volt újra látni a méhek déli játékát, melyben utoljára sok évvel ezelőtt volt részem otthon. Ilyenkor a családok nagyja kaptáraik előtt repdes, szállnak gyűjteni és érkeznek a zsákmánnyal, hangos zúgás tölti be a levegőt dél és három között.
Este végül - 12 óra munka után - jóízűen koronáztam vacsorámat egy mézes kenyérrel, remélve hogy amíg itt vagyok, lesz módom megkóstolni a frissen pergetett mézet is, talán pont olyant, amit én vettem el a méhektől!
