Ha már ilyen ez a hely, ne legyek paraszt, s essék pár szó a faluról is, ahol 10 napig éltem.
Aki először erre jár, az gyorsan keresztül hajtana a településen. Nincs itt semmi, a Kossuth-ra keresztelt fő utca kapott egyedül aszfaltburkolatot, a központban van néhány blokk (emeletes szocreál társasház) az egymással szemben álló, beszédes Naplopó és Amnézia vendéglátóipari egységekkel, a fák között valami dombon egy kis templommal.
Ahhoz kell némi nyitottság, hogy valaki megálljon és utánajárjon egy kicsit, hova is érkezett. Merthogy a település országgyűlési képviselője volt Jókai Mór és Mikszáth Kálmán (utóbbi ugyan nem járt soha itt). A legenda szerint Szabó Dezső (akinek nagybátyja volt helyi lakos) Illyefalváról mintázta ‘Az elsodort falu’ című alkotását. Erdély néhány hónapja megválasztott református püspöke évtizedeken keresztül a falu lelkésze volt. S nevéhez két, egész Kovászna megyét meghatározó alapítvány indítása is fűződik. A konferenciaközpont és szállás diszkréten, de annál hangulatosabban húzódik meg a várdomb aljában, a LAM alapítvány (erről ugyebár tegnap) pedig agrárfejlesztéssel és felnőttoktatással foglalkozik – mindkettő több mint 20 éve… A környéken az első olyan település, ahol vezetékes gáz és szennyvíz volt. A külföldi egyházi közösségek adományaiból készült beruházások szépen talpra álltak, de a kezdeti programok lassan kifutnak és a településnek össze kéne szednie magát, hogy újra kitalálja, mit kezdjen az infrastruktúrával, s leginkább saját magával. Az egykor felfelé hajtó spirál most rossz irányba indult, remélhetőleg nem vezet a lassú elmúlás felé…
Nincs messze Brassó sem, éjszaka a dombról lehet látni a hollywoodi feliratot…
Észak felé “szengyő”, Sepsiszentgyörgy, a megyei önkormányzat központja., 60-70ezres város. A belső városi rész szép adottságokkal, még sok kiaknázásra váró lehetőséggel kecsegtet. Néhány kávézó Budapest belvárosában is megállná a helyét, a kreatív fiatalok számára ez valódi találkozóhely. Sajnos volt wifi, így észrevétlenül befutott néhány emil, de erőt vettem magamon és nem foglalkoztam velük ☺ A városban néhány hónapja nyílt meg a legkomolyabb erdélyi vadászati témájú múzeum, aminek több hazai vonatkozása van: egyrészt a keszthelyi vadászkiállítás vezetői voltak a felelősek a diorama és a termek berendezéséért, másrészt jónéhány magyarországi vadász trófeáját találhatjuk itt (nyilván Caucescu medvéi mellett), harmadrészt a VadászÉlmény magazin is írt a megnyitóról, s báró Dózsa György is exkluzív interjúalanyunk lesz még az idén.
És essék szó Kökösről is, ami a régi-régi magyar-román határ volt, s amelynek hídja mellett emlékmű hívja fel a figyelmet: itt esett el Gábor Áron rézágyustól, mindenestül…
És tegyünk említést Zalán-ról is, akinek dombjai között Csárli herceg szokta fáradt tagjait nyújtóztatni, s a helyi termelők segítségével csárlis tárgyakat gyártatni...
Egyszóval, amilyen jelentéktelenül húzódik meg a település az Erdélyi Sztráda mellett, annyira sok érdekességet rejt magában; szomorúan hívva fel a figyelmet, hogy milyen értékek tudnak évek alatt elveszni gondoskodó vezetés és motivált lakosság nélkül.
