Ezt a címet gondolom legalább egyszer majdnem minden kalandor elsütötte a blogjában, így én is erre kényszerülök.
Nos tehát egy bentlakásban élek. Nem vicc, ez van az ajtóm felett. Ez pedig egy tanszállás egy tangazdaság tanterületén. A Miklós klán uralja a farmot. Na, semmi maffiadologról nincs itt szó, két életrevaló, lelkes és profi gazdálkodóról beszélek, akiknek a Miklós ráadásul a keresztnevük. Azt hiszem, minden hasonlóságot elmondtam. A különbségeket majd később. Szóval a farmon ketten gazdálkodnak, bérelnek területet. Természetesen itt a gépek és a takarmány kap helyet (a marhák mellett), a megművelendő földek nyilvánvalóan nem férnek el a volt TSZ tanya területén. Ebből pedig igencsak sok van: egyikőjük 160, másik 120 ha (ez elvileg nem feltételes mód, hanem a hektár jele – de mondhatjuk feltételes módnak is, hiszen az ekkora területen gazdálkodók általában nem mind saját tulajdonban lévő területen gazdálkodnak. A kárpótlás itt nem jegyekben, hanem – zömében bemondás szerinti - szokásjog alapján történő föld-visszaadást jelentett. Nem tudnám jogilag korrektebbül fogalmazni, mert – lévén a területek egykori tulajdonjogáról, később államosításáról, majd a kárpótlást követően konkrét paramétereiről nincs megfelelő dokumentáció – ezek sok esetben nem is valódi tulajdonok ezek. Így sok esetben a vételre sincs igazán lehetőség. Miképpen a normális, hatékony gazdálkodásra is kevés az esély. A sokszor 1 ha-nál kisebb területek is össze-vissza fekszenek, sokan saját családjuk, háztartásuk ellátása miatt saját maguk művelik, s az így apró darabokra szabdalt területeken nehéz egységes koncepció mentén gazdálkodni. A megoldás a közös művelés, így sokszor a tehetősebb, vagy feltörekvő gazdák bérbe veszik mások területet, hogy értelmezhető méretű egybefüggő területen tudjanak gazdálkodni. Na, így jött létre a két Miki-birodalom is. Mindehhez járul hozzá, hogy a környéken alakult a megyei szinten is példamutató LAM Alapítvány, amely tudással, tapasztalattal, gépekkel és kedvező hitelekkel, pályázati lehetőségekkel látta el a helyi gazdálkodókat. A Kató Béla bácsi által kitalált ötlet svájci bázison, más nyugat-európai támogatók részvételével jött össze több mint 20 éve. Béla bácsi illyefalvi, így a tangazdaság értelemszerűen itt indult. Több próbálkozás után vállalta Miki, hogy átveszi a farm vezetését és önmaga, az alapítvány és annak “tanuló”, de voltaképp az egész környék példamutató gazdálkodója lesz. Nekem úgy tűnik, hogy ezt most mindenki így látja. A megművelt terület évről-évre nőtt, több mint egy éve a betakarított növények már a marhák alá, illetve belé kerültek, s most már a farm egyfajta minTANgazdasággá vált.
Másik Miki más módszerrel működik. Az alliteráció teljesen véletlen… Neki nagy könnyebbséget jelent munka-, költség- és gond szempontjából, hogy állattartással nem foglalkozik. Az ő termőterületein – amelyek szintén kis részben saját, más részben “bérbe vett” területek – hasonlóan változatos a növényvilág, bár a vetés szempontjai sokkal inkább az aratáskor kell, hogy beérjenek, míg másik Mikinél a takarmányozás a választás mozgatórugója a marhák végett. De térjünk csak vissza, hisz Orbán Miki is “használ” egy civil szervezetet, az ő munkáját a Kovászna megyei gazdákat tömörítő AGRO SIC segíti, amelynek logója néhány mezőgazdasági gépen és a céges autóján is virít. Mindkettőjüknél 2-3 állandó alkalmazott is segíti a munkát, én leginkább Zsoltival (aki a teheneket gondozza), Árpival és Janival dolgoztam. És a néhány napszámossal, illetve a szakértőnek a farmra hívott öreg székely rókákkal. A farmhoz épült a már említett “bentlakás”, ahol akár tizedmagammal is elfértem volna, de most csak egyedül “tanultam”, avagy próbáltam magamba szívni egy kis gazdálkodási ismeretet.
