Nem is értem… nem csörög az óra 4.30-kor. Vagy csak nem vettem észre? Világos van. És az első napi program, hogy reggelizni hívnak. Valami gyanús. Aztán kiderül és kissé lelkiismeretfurdalással ülök kocsiba (sima, országúti, átlagos kisautó), hogy itt hagyom a feladatokat és cserben az eddigi munkatársakat. De hát nincs mese, ha ma kötelező NEM dolgozni, akkor hát íme. Egy rövid órával később egy kicsit más világba csöppentünk: egy másik fogadógazda visz minket a mai kirándulásra. Körbenézünk a farmon, akik körülbelül ötször akkora területen gazdálkodnak, a kertben egy mini John Deere reklámfilm is készülhetne, ahogy dolgoznak, sürögnek-forognak az EU-s pályázati támogatással vásárolt csodaszép masinák. Na kérem, itt a következő lépcsőfok… A gazdák egyből szakmáznak és amiről eddig azt hittem, hogy kezdek valamit konyítani a mezőgazdasághoz… hát nem. Épp eljutottam odáig, hogy az árpát meg tudom különböztetni a búzától, erre jönnek itt a külföldi nevek, hogy épp melyik melyikkel keresztezve mennyivel jobban bírja a szárazságot és hány mázsával több “jön le belőle” a mezőről. Köszönöm, be is ülök a kocsiba, hogy inkább felkészüljek a túrára. Két olyan helyre megyünk, ahol már voltam, így szerencsére sem a Gyilkos-tó, sem a Békás-szoros nem érdekel.
Annál inkább azok a megállóhelyek (Karcfalva és Pongrác-tető), ahol még nem voltam, és még inkább a többiek. Ahogy megérkezik valaki, egyből gazdák a gazdákkal, kalandorok a kalandorokkal. Na, nem arra kell gondolni, hisz a gazdák nagy része férfiember, és bár a kalandor-lányok szépek, és ugyebár kalandra jelentkeztek, de hát mégsem azért jöttünk, hogy őket, s a szoknyájukat forgassuk. Szóval a tapasztalatcsere-bere indul egyből. Hol alszol? Hogy bánnak veled? Medvét láttál? Mennyit kell innod? Fejtél már meg valamit? És csináltál belőle valamit? Mikor kelsz? És mikor fekszel? Voltatok Tusványoson? A legjobban pedig az tetszik, hogy – bár nagyvárosiak vagyunk – nem indult el a licitálás. Nem kellett nagyobb medvét “legyőznöm”, másnak sem kellett 17-szer annyi felest “meginnia”, hogy kíváncsiak legyünk egymásra. Végre, valami jó is ránk ragadt. Az egész nap ennek jegyében telt, s számomra ettől vált igazán értékessé. Sok-sok beszélgetés a gazdákkal (néha én amolyan különleges jött-mentnek számítottam, hisz Kovászna megyébűl érkeztem a hargitaiak közé), és a többi kalandorral. A Gyilkos-tó csak két dolog miatt érdekes (még mindig borzalmasan illuzióromboló az a kesze-kuszaság, hangulattalanság, ami a tó körül van; és 4 évvel ezelőtthöz képest is sokat koptak a gyilkos fák a tóban). A Békás-szoros meg ismét indulattal tölt el. Akibe egy kis ízlés és a természet szeretete beleszorult, az képtelen felfogni, hogy ebben a szép szorosba miért kell ennyi gagyi, gusztustalan, ótvar kütyüt beszorítani… Szinte belém szorul a szó, a szoros iránt érzett szorongásom miatt. Aztán meglátjuk a moldovai dzsippet, amibe egy autentikus székely rózsaszín kertitörpével kombinált vízesést próbálnak betuszkolni a kedves vásárlók. Hát ezért…
Az este “fogadás”, ahol már megint nem tudjuk megúszni a média fürkésző tekinteteit, objektívjeit, tollait és jegyzetpapírjait… Szerencse talán, hogy egy idő után a napközben beszerzett áfonyapálinka láthatóan és látszólag csökkenti a munkakedvüket. Így előkerülhetnek az első tusványosi lerészegedős történetek, a kisebb-nagyobb károk, amiket okoztunk és a gazdák már előttünk is el mernek mesélni 1-2 történetet, hogy néhány kérdéshez mennyire amatőr módon tudtunk hozzáállni. Mivel sugárzik a szemükből a lelkesedés és a jóindulat, ugyanezzel a jóindulattal nevetünk mi is. Magunkon. De látok mást is sugározni más szemekben… A sajtósok csak a gépeiket kapcsolták ki, a fürkésző szemüket és fülüket nem.
Le sem írom, hogy jutottunk el a panziómig (de leírom, mert elégtétel: két sajtóst beraktunk egy csomagtartóba…), ahol a dinnyét sörrel keverő két kolléga meglehetősen otthonos körülményeket teremtett már, mire megérkeztem. Szerencsére az ablakot ki tudtam csendben nyitni, ahol újabb meglepetésként érkezésem után hangosították fel az igazi village-technot, s tartott körülbelül 4-ig. ÉS MIÉRT MOSTANRA SZOKTAM MEG, HOGY 4.30-KOR MAGAMTÓL KELJEK???
