2014. augusztus 2-án délután megérkeztem Budapest Keleti pályaudvarára. Kis keresgélés után megtaláltam a csoport egy részet. Miután mindenki megérkezett csomagjainkat a nyakunkba kapva elindultunk hogy megkeressük vonatunkat amin nemsokára 15 óra utazás vár ránk. (Természetesen a legtávolabbi vágányon volt.) Az időjárás "kellemes" 30-35 fok, a levegő nem mozdul. Végre megtalaljuk a helyünk, felszenvedjük a csomagunk, amikor is közli a kalauz hogy száljunk le , mert kicserélik a vagont, mivel nem működik a légkondi. Ekkor már mindenkiről patakokban folyt a víz. Leszállunk. Körülbelül fél órát vesz igénybe mire minden kedves utas megérti, hogy le kellene szállni. E kis technikai malőr után 17:40-kor (1 órával a menetrendszerinti indulás után) sikerül elindulni. Fél óra zötyögés és egymás neveinek memorizálása után kezd mindannyiunkban tudatosulni a tény, hogy igen mi most tényleg ennyi ideig fogunk utazni.
Az utazás igen kellemesnek mondható, mindenki rosszabb vonatra számított. Megindult a beszélgetés. Nem teljes létszámmal indultunk, mert Püspökladánynál csatlakozik be az utolsó kalandor. Miután teljes lett a tétszám folytatódik a beszélgetés, melynek során az avatatlanos számára is kiderül, hogy Bambi szarvas, nem őz és a juh egyenlő a birkával. Lassacskán előkerülnek az úti csomagok, kinél mi. Majd kezdetét veszi egy hatalmas és vérremenő Solo parti, majd még 1 és még 1. A partikat néhol megszakítja a határ ellenőrzés, minden símán megy. Későre jár mikor kezdünk elálmosodni. Időközben kissé megkavarodunk , mert az okos telefonok rögtön időzónát váltanak, találgatunk, hoyg akkor most mikor is éroezünk meg. Az alvást művészetté fejlesztve, különböző pozíciókat váltogatva próbál mindenki aludni. ki a szemben lévő széket használja, ki a mellette lévőt, valaki pedig török ülésben szembefordul a háttámlával. Mindeközben kiderül, hogy spanyolok és olaszok is utaznak velünk egy vagonban. Nagyon szeretnek énekelni és rendkívül hangosan hogy a túlvilágon is hallják. Mikor leszállnak végre tudunk aludni.
6 körül ébredek fel, filágosodik és már bőven Erdélyben vagyunk. Vonatunkat dimbes-dombos táj veszi körül és egy kis patak fut a sinek mellett. Lassan haladunk célunk felé, Csíkszeredára. Kel fel a nap minden elnyeri nappali színét, zöldellnek a mezők, fehérlenek a kis templomok a dombok tetején, a fenyvesek az égfelé törnek mély zöldjükkel. Kísérőnk Orsi szól, hogy 20 perc és megérkezünk. Egyre nagyobb az izgalom, tudván higy mostmár nincs vissza út, a gazdák is várnak minket az állomáson. Megérkezünk. Másodiknak szállok le a vonatról, fellélegzem hogy csak vicceltek mikor azt mondták hogy a sajtó is kint lesz. Tévedtem, mert tényleg fotóztak és fényképeztek. Megtörténik a nagy találkozás mindenki összeismerkedik a fogadó gazdájával. No akkor kalandra fel.
Az én fogadó gazdám Sándor Zoltán, Csíkbánkfalváról. Autóval közelítjük meg a cél állomást, miközben beszélgetünk. Hihetetlen szép tájak mellett haladunk el. Megérkezve megismerkedem feleségével, anyukájával és a náluk dolgozó munkásokkal is. Körbemutatja nekem a gazdaságot, megnézzük a teheneket a csirkéket és a nyulakat is. Az egyik pici nyuszi egy 10 perces műsorral készült a kedvemért mikor úgy gondolta övé a világ uccu neki szökjünk meg. De a végén meglett és vissza került az anyjához. Reggelivel várt Zoltán anyukája, sajtokkal, kenyérrel, húsokkal, teával és kávéval. Minden nagyon finom volt. Megmutatták a szobámat ahol lecuccolhattam és kicsit pihenhettem mielőt utra kelünk a délutáni kerti party helyszínére Csíkmadarasra Gál Levente gazdához.
Az délutáni programra már Zoltán apukája is csatlakozik hozzánk. Ismételtem olyan helyeken megyünk, olyan fényviszonyok között aminek leírásával meg sem próbálkozom, mert esélytelen hogy visszatudjam adni szavakkal. A helyszínre érkezve máris hatalmába kerít a hatalmas vendégszeretet. Borokkal, pálinkával, étellet kínálnak bennünket. A bőség zavara. Mindeközben a tűzön fő az isteni birkapörkölt, ami este 5-6 felé el is készült. Nagyon jó a hangultal, mindenki örűl hogy itt lehet. Az idő előrehaladtával eljön a búcsú ideje, indulnunk kell hogy az esti fejésen még jelen lehessek.
Irány vissza!
....folyt.köv......
