Budapest

Bár a legzsírszagúbb és a legfáradtabb itthon lettem, a legtöbb leg- (a pozitívak) azért mégis bödönháti.

A vége után még jó pár napig furcsa volt itthon lenni, a nyüzsgés meg minden, ami ilyenkor sztenderd módon idegesítő. Persze jó volt újra itthon, végre újra élőben — csak lehetne itt úgy kutyát tartani, hogy nem kell direkt sétáltatni..

Hogy ne maradjon ki a vége sem. Kevésbé szokatlan, kevésbé szép, de legalább dupla utolsó nap. Pont a hét végére, Budapesten.

Blogolási készségfejlesztés a kecskeméti traktor—tehén-duó bő lére eresztése előtt. (Nem keltem elég korán, hogy a többiek ne kezdjék hamarabb, úgyhogy kicsit szegényesebb lesz a léhozam. Mert ki akarna kétszer belelépni ugyanabba a lébe? Nem is lehet, ugye.)