Nagy Viktória

Nagyon sűrű napot tudhatunk magunk mögött. A szokásos reggeli torna és a nyulak, bárány gondozása után, Mónika kivitt a mezőre,hogy segítsek forgatni a szénát. Tűző napsütésben és rekkenő hőségben mentünk forgatni, Zoltánnal, a feleségével Katival és Mónika egyik jobb kezével, Noémivel.

A mai napunk egészen különleges volt. A szokásos ès kihagyhatatlan reggeli torna után a gyerekek hosszú lovaglásra indultak a gyakorló pályán.

Ezután ebédeltünk velük és délután közös activity játékba fogtunk. Számomra ezek után kezdődött a kaland. Zoltán, a fogadó családom feje, elvitt a családi vállalkozás gyárába, ahol az áruba bocsátandó takarmánnyal foglalkoznak, illetve napos csibét, pulykát, stb. nevelnek, és adnak el.

Ma a reggeli torna a gyerekeknek kicsit hosszabb volt,mint tegnap. Fontos,hogy sokat mozogjanak és élvezzék is. A torna után indultak is lovagolni. Nagy élmény volt látni,ahogy a 10 év körüli gyerekek önàllóan irányítanak egy lovat. Számomra az is felfoghatatlan,hogy az egyik kislány 5 évesen mar milyen érzékkel üget a lovon, igaz, még csak futószáron.

Első napom a Varázspatkó Lovastanyán, Székelybóson.

Az igazat megvallva én nem egy állatokkal foglalkozó gazdához vágytam anno, amikor jelentkeztem a programra. Növénytermesztèssel és annak minden velejáróval szerettem volna foglalkozni. Azonban egy rossz szavam nem lehet a mostani helyemre.