ági

Egy hét kaland, ahogy én látom...
Amikor végre értesültem arról, hogy hol fogom átélni a Vidék Kalandomat akkor hirtelen lecsapódott bennem: Huhh, hát tényleg megtörténik!

Miskolctól 23 km-re, ez volt a netes meghatározása annak a kérdésnek: Hol van Hejőbába?
A képzeletemben nem nagyon formálódott meg a helyszín, ahol majd a napjaimat eltöltöm. Persze lesznek növények, talán lesz fóliasátor (ez nem volt), dinnye, traktor, miegymás. A fogadó gazdával, Lacival való telefonos egyeztetésem után egyre az visszhangzott a fejemben, hogy majd lakókocsiban fogok aludni, kint a kertészetben. Hát jó...ez már kaland! :-) Biztos csend lesz, én és csak a föld, semmi civilizációs zaj, végre!

Elérkezett az utolsó napom a hejőbábai kertészetben. Nem mondanám, hogy az időjárás kedvezett volna nekünk, mert még mindig jócskán izzasztó hőmérséklettel örvendeztetett meg minket. Na de, ez már csak ilyen, kibírjuk, mert munka az van dögivel.

A negyedik nap reggelét a piacon kezdtem és ott is maradtam délig, hogy a "piacozás" mikéntjét és fortélyait lássam, tapasztaljam. A vásárlók nagy része kedves volt, de azért akadtak érdekes kérdések, óhajok... Az emberekhez érteni kell és ennek mestere Karcsi bácsi, aki a gazda terményeit szokta árusítani. Mondhatom igen nagy sikerrel!

Az éjjeli kis eső miatt később indultak meg a munkálatok a hejőbábai kertészetben. Amúgy a reggeli hőmérséklet napok óta, most először volt kellemesnek mondható.

Első feladatom az volt, hogy a helyi 'dinnye szakértővel' végigjárjam az ültetvényt érett egyedek után kutatva. A régi kopogtatós módszert használtuk, valamit az egyes dinnyefajták külalaki jellegzetességeit is figyelembe kellett venni. Számomra meglepő információkat is hallottam, mi szerint a dinnyét nem csak mi, emberek szeretjük hanem a nyulak, az őzek, sőt a rókák is.