Blogolási készségfejlesztés a kecskeméti traktor—tehén-duó bő lére eresztése előtt. (Nem keltem elég korán, hogy a többiek ne kezdjék hamarabb, úgyhogy kicsit szegényesebb lesz a léhozam. Mert ki akarna kétszer belelépni ugyanabba a lébe? Nem is lehet, ugye.)
A képen egy eredeti szándék szerint kalóz, jelen átértelmezésében mondjuk vadakat terelő juhász látható. Vagy gulyás, hogy ne keltsem a szakmaközi feszültséget. Vidék és város, talpalatnyi zöld a panelek között, ellentétek (?) vonzásában, közhelyfolyam. Meglepő módon igazából én vagyok, azóta nem csak a szakállal kerültem mínuszba. (Csak hogy kép is legyen egy más konkrétumokkal nem igazán szolgáló bejegyzésben. Nem túl ígéretes kezdőmondat az előbbi.)
Ez a program — amivel kapcsolatban már biztosan mindenki vérprofi, mire ezt olvassa — azt a célt tűzte ki, hogy közelebb hozza egymáshoz a városit és vidékit. Azért ez az egész városi-vidéki kategorizálás, bármennyire is él, kicsit furcsa nekem. Nem mintha kétségbe vonnám a létezését, inkább csak szeretném kétségbe vonni.
Budapest, a város ráfolyik (vagy a rátehénkedik találóbb ebben a kontextusban?) a többi településre, és azok a legtöbb fővárosi szemében általában negatívan jönnek ki az összehasonlításból. Kivételt jelentenek például azok a romantikus tervezgetők, akik a büdös pesti levegőt vidékire cserélnék. De legtöbbször ők is csak Budáig, vagy a környékbeli kisvárosokig jutnak. Kellemes helyek ezek, fákkal, hegyekkel és/per Dunával, de azért Bp békés közelsége megnyugtató.
"Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással."
Persze nem csak ez a két kategória létezik. A kategorizálásnak egyébként sincs értelme, ezért egy utolsó általánosításfonal után megpróbálok búcsút venni a műfajtól. Mert hát nem elég az, hogy vegytiszta példák nem léteznek soha, ráadásul minősíteni, vagy kívül helyezni magam sem lenne éppen száz százalékos.. Azért a következő jelenséghez tényleg semmi közöm. :)
A budapestieknek, és gondolom más városiaknak is, — nagyobbtól kisebb felé általában működik a csípési sorrend, — van egy sajátos szófordulatuk. Azt mondják, lemegyek ide vagy oda. Miért le-? Ugyanúgy lehetne ez oda- vagy el- is. Kíváncsi vagyok, hogy ez visszafelé hogyan működik. Gyerekkori emlékekből rémlik, hogy használják fordítva is ugyanezt, "fölmegyek a városba". Ami az egészben érdekel, hogy az ő fülüket nem bántja-e. Az enyémet, vidékről jött pestiét, igen. Szóval ha olvassa ezt valaki, akinek köze van ehhez, jelezzen, és átgondolom ezt az úttörő nyelvészeti elméletet. :)
Ahogy a pénteki megbeszélésen elhangzott, sokunknak "kultúrsokk" lesz az egy hét, amit a gazdánál töltünk majd. Én már most is pipát tehetek pár első dolog mellé, amik korábban a soha-kategóriában szerepeltek — tehenek nincsenek a listán. Például most vezettem először kettőnél több pedálú járművet, konkrétan egy traktort. És ma kezdtem el blogot írni. Vannak tehát hiányosságaim a városi oldalon, de úgy látszik, ez majd ebben is segít. :)
