Szombaton reggel a jól megszokott fél 7-es rutinnal ébredtünk a szokásos madárcsicsergésre és bikabőgésre. Ez is többek között nagyon fog hiányozni.
Aztán közös reggeli után István Gazdánkkal, kimentünk a tanyára, hogy elbúcsúzzunk a kollégáinktól. Gazdánk elárulta, hogy kollégák, annyira sok erőre és motivációra kaptak általunk, hogy már kora reggel kezdték az állatetetést és mire odaértünk, már a birkáknál épp fejtek. Így ránk maradt a 10 db 50 kg-os lisztes zsák lepakolása platóról. Hát valamiben meg kellett izzadnunk ezen a napon is. De örömmel tettük!
Felmentünk most így utoljára Sanyihoz, és Valentinhoz. Egy darabig néztük őket, ők is minket, magunkban búcsút vettünk a tájtól, a birkáktól, a csendtől, aztán meginvitáltuk őket egy közös szelfire. Nem kérdezgettek minek, mire kell, nem nevetgéltek rajtunk, csak jöttek kötelességtudóan, hogy a kedvünkben járjanak. Beálltunk a közös képre és megörökítettük azt a két embert, akiknek egész héten segíthettünk. Őket ez nem hatotta meg, látszólag, minket annál inkább. Aztán még körbejártuk az állatokat. Az 1 napos kis mangalicák éppen szopizással próbálkoztak, gyönyörű jelenet volt. És még csak nem is színházban voltunk, hanem ott történt mindez velünk igazából!
Aztán elindultunk a tanyáról hazafelé. Összepakoltunk. István Gazdánk ellátott minden finomsággal, többek között a finom friss Gal kenyérrel is! Kivitt bennünket a vasútállomásra. Ahol búcsút vettünk egymástól. Mi egy 12 órás vonatozásnak ugrottunk neki, míg István Gazdánk egy Ifjúsági Táborban folytatta munkáját.
Végtelenül hálás vagyok mondhatnám a Sorsnak, de inkább magamnak, hogy rátaláltam erre a Vidék Kaland Programra, jelentkeztem és részt vettem. Aki nem teszi, nem tudja mit hagy ki. Igazából mi elhoztuk magunkkal azt a sok gyönyörű emléket, és valószínű nem tudjuk majd megfelelően átadni másoknak, csak egy kis részét, de én részt vettem és gazdagodtam.
A Vidék Kaland egy örök emlék marad! Nem csak élményekkel, de mentálisan is egy csodás tréning volt. Sok mindent átértékeltem.
A szervezők, a gazdák talán nem is tudják elképzelni, hogy éveken keresztül a Kalandoroknak milyen egyedülálló élményeket szereztek. Hálámat nem tudom eléggé kifejezni, azt gondolom, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
KÖSZÖNÖM!
*****************************************************************************
Napi beszámolók:
