Rekordot döntöttünk a reggeli etetésnél, egy óra sem kellett és nem hallatszott állatbőgés a farmon, ropogtattak a fekete fejű berbécsek, a bikák, a bivalyok, a disznók és a lovak is. Így már nyugodt szívvel indultunk bikát vásárolni egy nagy tehenészetbe, ahol megnéztük a borjúkat, a fejős teheneket és a fejőcsarnokot is.
Az út közben beszélgetünk és kérdezzük Istvánt mindeféléről, ami épp eszünkbe jut, és ő kivétel nélkül mindig kielégítő válasszal szolgál. Ilyenkor elgondolkodom az itteni és a otthoni életekről, sorsokról, lehetőségekről. Néha villámcsapásként ér egy-egy felismerés, milyen kényelmesen is élünk, de legtöbbször ki kell nevetnem minket, városi embereket milyen butácskák vagyunk. Néhány városi egyénnek, akinek nincs lehetetlen és gyorsított világban él, kínkeserves lenne, hogy hosszadalmas szántóföldi munkáját napokig nem tudja elvégezni olyan egyszerű dolog miatt, mint az időjárás. Vagy hogy a csűrbe 10 szénabálára valót bebálázni és behordani a mezőről, egy egész délutánt elvesz.
Elnézem Sanyit és Valentint, akik világ életükben pásztorok voltak, a "mi világunkban" testépítő versenyt nyernének fitness kategóriában szálkás testükkel, kocka hasukkal - amiben ráadásul erő is lakozik. A városi ember? Havonta több tízezret költ kondibérletre, aerobic órákra, fehérjeporokra, rövidke életéből naponta legalább 2 órát tölt a "mínusz10kg5napalatt" cikkek böngészésével, és minden napszakban sopánkodik, hogy miért ekkora a ruhamérete. Vicces, ugye?! Mi még a 2 km-re lévő boltba is kocsival vagy tömegközlekedéssel megyünk, ők egy délelőtt kb. 10 km-t gyalogolhatnak ide-oda a karámok közt.
Természetesen tudom, nem lehet mindenki pásztor az esztenán, csak néha kicsit észbe kaphatnánk
**************************************************************************************
Napi beszámolók:
