Ma reggel kissé későn keltem. Mikor feleszméltem higy mennyi az idő összekaptam magam és már mentem is kifelé. Az emberek addigra mindennel végeztek. Nekem már csak a nyulak etetése maradt. Megetettem őket és végeztem is a délelőtti munkával. Nagyon jó idő kerekedett. János bácsi betolatott a remorkával az udvarra és már meg is volt a következő feladat. A szerdan learatott és megázott búzát le kell pakolni. Mára már meg száradt es raktározható formába került. Nem beazelve arról, higy a remorkáról minél hamarább le kell szedni hiszem a szerdán félbehagyott aratást be kell fejezni és kell a terménynek a remorka. Én os beálltam segíteni az emberekhez, hogy gyorsabban haladjon a munka. Haladtunk is mikor jön Zoli bácsi és kérdi hogy akkor megyünk e kávézni a paphoz. Mondom neki, hogy persze, menjünk.
A pap bácsival jól el beszélgettünk, megittunk egy feketét, es ment mindenki a dolgára. Hazaérve épp hogy bejöttem a házba, hallom Aranka néni keres, megyek e aratni. Hát hogy ne mennék!? Felkapom septiben a ganés ruhám és már pattanos is fel a traktorra. Kinn már Tóni bácsi javávan arat. Melléállunk Ő kiüríti a tartájt. Kérdezi János bácsi akarok e még vezetni egy kicsit. Hát egye fene meglehetett győzni. (Otthon ugyse tudnék hol.) Tóni bácsi átadja a helyét, már egészen rutinosan kezelem a kormányt, bár ha beszélnek hozzám és odanézem még a kezem a fejem után megy. Fel-le eresztem az asztalt, lassítok gyorsítok és már egyedül meg is tettem 1 kört, és az előbbi félre nézésből adódó hibát is kijavítottam. Közben beszélgetünk, megdícsér hogy jó érzékem van a gépekhez, majd megengedi,a hogy tegezzem. Kétszer ürítjük a kombájn tartaját, lassan megtelik a remorka. Indulhatunk is haza! Otthon vár az ebéd.
Ebéd után jön a meglepetés kirándulás. :) alig férek a bőrömbe, bár rajtam ez a közöny 50. árnyalataként jelenik meg. Nem teljesen vagyon még térképileg képben hogy mi s merre van, beszélik, hogy ide s oda menjünk. Ja hát igen a lényeget majd kifelejtette. Olyan felhők jelentek meg, nem látszott a szomszéd hegy teteje. Ebbe az időbe indultunk mi bele. Lassan körvonalazódik az uticél, Szent-Anna tó. Mire odaérünk az addig elkerült eső utolér minket. 10-20 perc múlva csendesedik majd leszaladunk a tóhoz, hogy elkattinthassak pár képet és magamba szivhassam e kis részét is Erdélynek. Nyomás vissza a kocsihoz, indulunk tovább. Fenn a bódéknál megállunk és meglepnek egy kürtős kalács sütő nyárssal. :D
Következő uticélunk a Hargita. Kisebb képzavar lépett fel bennem a cél hallatán hisz és úgy tudtam már ott vagyunk. Később letisztáztuk! :) tehát irány a hargita, felhőbe be, felhőből ki. Csodálatos helyekre juttatnak el engem, egyre inkább érzem úgy hogy ide minél hamarabb vissza kell térnem, családomnak is meg kell mutatnom. Ha máshogy egyenlőre nem is tudom de a képek amiket késziteni tudtam remélem kicsit vissza tudják adni ezt az egész szépséget ami itt van. Útközben megállunk és megmutatják nekem a hármas keresztet is, és a mellett fordulunk felfelé. Sípályák, felvonók, játék parkok mellett elhagyott csodaszép épületek is láthatók itt, összefüggő fenyvesek között. Menet közben Zolinak eszébe jut egy szám Tamás Gábor- gyere velem Hargitára. Meghallgatjuk és annál a résznél mikor énekli "hozzál nekem fenyővizet, homorodi jó borvizet" , kitalálja menjünk el Homoródfürdőre borvízért. S így is lett. Én ott megtöltöttem a kis üvegem jól lezártam és viszem is haza a Hargita vizét. Kirándulásunk utolsó állomasa volt ez és indulunk hazafelé. Már ismerős az út hisz ugyan erre jöttünk. Jöttünkbe megnézem az oly sokat emlegetett Akó-kaput ami igazaból a semmi közepén, Bánkfalvától nem messze az út felett egy székelykapu. A kapu felé haladva már látszani kéne a falunak de olyan nagy a köd s pára hogy csak tippelni tudom vajon hol lehet a célállomás. De azért csak hazaértünk valahogy! :)
Az Akó-kapura vésett szavakkal zarnám soraimat mára:
" Isten hozott a Fiság völgyében,
Utas, ha erre jössz, s igaz úton jársz, e kapun belül szeretetre találsz,
Tamási Áron szavai: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne..."
