Vasárnap délután érkeztem meg a Vidék Kalandom helyszínére Hatvanba, Poros Timi családi gazdálkodóhoz. Az első este az ismerkedéssel telt, illetve hazahoztuk Timi nagyobbik fiát és a két kiskutyáját a rokonoktól. Hazafelé elkanyarodtunk még megnézni, hogy állnak a búza és napraforgó táblák, illetve a dinnyeföldek melyeket a családi gazdaság művel. Timi a háza mögötti 2 ha-os területen sárgarépát, zöldséget és csemegekukoricát termeszt, de a család összesen több mint 300 ha-on gazdálkodik.
Hétfő reggel izgatottan keltem, kíváncsi voltam, hogy mi vár rám az első napomon. A terv úgy szólt, hogy délután piacra megyünk és ehhez kell kiszedni és előkészíteni az árut. Első feladatként a répát és a zöldséget szedtük ki a földből és ezekből állítottunk össze öt darabos csomókat. A csepegtetős öntözésnek hála, nem kellett ásni, hanem viszonylag könnyen ki lehetett húzni őket. Az előkészítés során beáztattuk a répákat egy nagy kádba, ebéd után pedig nekiálltunk lemosni őket egy nagynyomású gőzborotvával. Előzetesen azt gondoltam, hogy ez lesz a legkönnyebb feladat, de persze a gyakorlatban kiderült, hogy ez sem olyan egyszerű, ha tökéletesen megtisztított árut szeretnénk a piacra vinni. A csomókból 10-es kötegeket állítottunk össze, összesen 24-et. Miután megszáradtak már nagyon jól néztek ki, örülnék ha ilyen árut lehetne kapni minden zöldségesnél. Délután 5 órakor indultunk el a szomszéd faluban, Turán lévő nagybani piacra. Mint megtudtam itt minden hétköznap délután van piac, ahol a környékbeli termelők eladhatják a friss áruikat a kereskedőknek. Érdekes volt látni, hogy milyen szép és milyen nagy mennyiségű zöldség és gyümölcs cserél itt gazdát viszonylag rövid idő alatt. A termelők és a kereskedők is jól ismerik egymást, illetve a konkurenciát is. A piacra vitt árunk nagy részét már az első fél órában eladtuk, még egy órát maradtunk és a végén alig pár köteg répa maradt rajtunk. Timi azt mondta, hogy ez még nem is számított gyors és jó piacnak, mert hónap vége van és ilyenkor mindenki kevesebbet vásárol. Szerencsésnek tartom, hogy a közelben van egy ilyen lehetőségük az értékesítésre és nem kell a budapesti nagybanira hordaniuk az árut. Időközben már beborult az ég, ez csak amiatt volt aggasztó, hogy ezen a napon kezdték aratni a búzát és próbáltak minél nagyobb területtel végezni az eső előtt. Munka közben volt lehetőség arra, hogy beszélgessünk arról, hogyan telnek egy olyan család hétköznapjai, akiknek a teljes élete a mezőgazdaságról szól, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük, illetve milyen pozitívumokat hoz ez az életükbe. Timi minden kérdésemre készségesen válaszolt, bár biztos voltak közte olyanok, amiket már ezerszer megválaszolt. Az első napomat jól eső fáradtsággal és sok új élménnyel gazdagodva zártam.
A keddi napra nem terveztünk piacot, helyette az öntözőcsövek felszedése, átszerelése, a fóliasátrak rendberakása, egy kis fűkaszálás és kapálás volt a feladat. Reggelre megérkezett az eső, ez nem könnyítette meg a munkát. A nap folyamán kisebb aggodalmat okozott Frenki kutya, a család kedvencének állapota, aki előző este összekülönbözött a szomszéd kutyával és sajnos ő jött ki vesztesen ebből az ütközetből. Reggelre bedagadtak a sebei és emiatt ki kellett hozzá hívni az állatorvost. Az orvos ellátta a sebeket és adott neki nyugtatót, a napot pihenéssel töltötte, holnapra talán jobban lesz. A délelőtt folyamán Krisztivel, aki Timi állandó segítője, elvégeztük a mai napra tervezett munkát. Ebéd utánra ideért az előre jelzett vihar is, ezért a mai nap már nem tudunk kint dolgozni. Így volt időm megírni ezt bejegyzést. Holnapra bízom benne, hogy megjavul az idő, mert a hétfőihez hasonlóan piac van betervezve, azt pedig jobb lenne nem szakadó esőben végigcsinálni. Illetve holnap érkezik a stáb az Agryatól, akik forgatni fognak velünk egy pár perces filmet.
