Traktor1-5: John Deere
A gazdaság legnagyobb és legerősebb traktora egy John Deere. Mindig pöccre indul, megbízható pedig már benne van a korban. Két teli remorkával is simán elbír és jól szól benne a rádió. Ezen kívül van egy “Neoplanunk” (ami egy akkumulátor-csere után új életre kelt (de legalábbis beindult), s mint minden traktor, ez is mindenes), két “UTB-nk”, és egy szép, kék “Fordunk” (az ég kékjére hajazó, egykor kabinnal furikázó traktor a 10 nap alatt csak a kaszált lucernát forgatta, szedte rendbe)
Bálázó:
Szép nagy körbálákat készít, viszonylag gyorsan lehet vele dolgozni, de sajnos a második nap (majdnem) kigyulladt. A gépet, a szalmát, és az egész mezőt sikerült megmenteni, így nem kerültünk be az esti híradóba (botránycsatorna neve???). A bálázó viszont bekerült a gazdaság műhelyébe, ahonnan szegény még 4 nappal később is mozdulatlanul kellett végignézze, amíg a disznó is mozdulatlanná válik a halált beálltát követően. De ennyire azért ne szaladjunk előre.
Fejőgép:
Csúcsszupcsi masina. Na jó, a Bonafarmnak ennél sokkal profibb gépei vannak, de arra jó, hogy a vákuum kiszíjja a tejet a csecsekből, 4 tehén fér el egyszerre, egy szép inox-bödönbe gyűlik kb egy napi tej. A tehenek orral vonulnak be, és átlósan állva tudunk cuppantani. Az okos kialakítás általában megvéd a fejés közben néha ránkzúduló trágya-alapanyagtól. Általában…
Tartályok és automata:
A 200 literes tartály folyamatos hűti a tejet, egy esti és egy reggeli fejésnyi adag fér el benne általában, amit körülbelül délben szállít el egy tejgyár (s néha ki is fizeti…). Emellett van még két gurítható tartály (2x125 liter), amelyek a tejautomatákba kerülnek Miklós által nap, mint nap.
Remorkák:
Mi pótkocsiknak nevezzük. Azt hiszem. És jelzem, nekem legalább 3 munkanapon keresztül rendszeresen remoskának hívtam szegényeket, pedig a teához ezeknek semi közük. Bár van: mindig azt mondták, hogy “te ájjál rá és lapátojjá” Jobb-rosszabb (általában utóbbi) állapotban vannak, hátra és oldalra (vagy sehogysem – ez azt jelenti, hogy biztosan lapátolni kell) dönthetők. Körülbelül 5 tonna csépelt búza fér el rájuk. Az első tengely fordul – úgyhogy jóóóó nehéz velük tolatni…
Keverőgép1:
A gazdaság monstrumja… Ebbe kerül bele a silo (egy elég vagány kaparó-daráló elem által) és a szupertitkos tehén takarmány koktél egyéb alkotóelemei. Egy mérleg van benne és autóriasztóhangon jelez, ha elég az adott alapanyagból. Aztán az egészet szépen és egyenletesen összekeveri és jól feltölti vele a vájúkat, amire a marhák, mint gyöngytyúk… , vagy mint légy a tehén… jó, a marhák nem repülnek.
Kupák:
Ez nem futóversenyen végén adják, s nem is iszünk belőle… Annál inkább pakolunk vele nehéz dolgokat ide, s oda. És néha szórakozunk, amikor ebben utazunk. Borzasztó kényelmetlen, viszont annál nagyobb poén.
Fújtató:
Ez nem az, ami a kovácsműhelyben van. Ezzel küggyük fel a cuccot a padlásra. A cucc általában csépelt búza, árpa, kukorica ezen a tanyán. A nylon-zacskót például nem illik ezzel felküldeni, mert akkor eldugul, füstöl, rosszabb esetben kigyullad és leég és akkor kézzel, vödörben kell felhordani a létrán – azt ne akarja senki!!! A tetején lévő tölcsérbe merjük (vagy inkább lapátoljuk, ameddig bírjuk) a búzát, amit az utána kötött csőrendszer felfúj az emeletre, ahol a megfelelő helyre kilöki. Ha folyamatosan telepakoljuk a tölcsért, akkor nagyon fárasztó, ha nincs eléggé tele, akkor szórja a port, pelyvát és mindent bele az arcunkba. Lehet választani…
Keverő (amivel rendbe szeded a lekaszált lucernát):
Ezzel a keverővel a lekaszált fűféléket (tapasztalatom csak lucerne-ügyben van) lehet rendbe szedni. A rend nem olyan, amit anyu kért a gyerekszobában… Hanem szép hosszú sorokat jelenti, amiből a bálázó okosan, ügyesen és nem meglepő módon bálákat készít. Ebben nincs semmi mecha- és elektro- és hidraulika, hanem a sebesség a fű forgatja saját magát. Tehát valójában néhány vasdarab szimplán rendbe kényszeríti a füvet saját magát…
Keverő (malomban)
A magos, vagy őrölt alapanyagokat kicsit rázza, kavarja és a végén a megfelelő(en odahelyezett) alkalmatosságba önti. Ez lehet zsák, vödör, talicska, vagy akár a két kis kezem is. Az utóbbinak általában semmi értelme…
Malom:
Minike és nem olyan szép, mintha a folyó, vagy patak hajtaná és Don Quijote szamaragolna előtte. Ellenben annál praktikusabb, mert finom tápit készít a disznyóknak, marháknak és mindenkinek, aki szereti… De ezen a farmon más nem kap innen semmit.
Tartálykocsi:
Hát hogy is mondjam. Szmötyis kocsiként ismerjük ezt mi otthon, és itt is a marha trágyát szippantják ki vele az istállóból. Ámde – persze alapos tisztítás után – az Olt tiszta vize kerül bele, s azt szállítják vele a legelőre, ahol az elmúlt hetekben apadt el az erdei forrás, ami az ivóvizet jelentette volna a marháknak.
Doba:
Magyarul furgon. Ebben semmi tanyasias nincs, de kora és a mögötte álló kihívások ellenére nagyon szépen megy, így nem akartam kihagyni, nehogy megsértődjön.
Más tollával nem ékeskednék, de dolgoztunk még:
Bálázóval.
Másikkal, ami a miénk szervízideje alatt (ami a Forma1 teljes ideje alatt, s még azóta is tart) kisegített minket. Addig a pillanatig, amíg el nem romlott. Ugyan nem olyan régi, hogy ismerhette Murphy-t, de valahonnan csak hallhatott róla…
Kombájnnal.
Ez legtökösebb gép. Brutálisan nagy, jól lehet belőle látni, rossz szélben meg lehet benne dögleni a melegtől és a repülő toklászoktól, hangos, kerreg és kattog, marha jól fordul, ezekben 3-4 tonnás bunker várja az ürítést (persze akkora és olyan zegzugos, hogy esténként konkrét háborút lehetne benne vívni). Ez óriási pusztítást végez (az aranysárga búza mező pikk-pakk, döglött tarlóvá lesz), ellenben az aratás, cséplés egyben azt jelenti, hogy a végtermék mégiscsak a csodálatos aranyszínű búzaszemek halmaza a remokrán púposodva.
Rostázóval
Ez meg a legokosabb jószág, pedig semmi informatika nincs benne. Addig fújta és rázta nekünk a búzát, amíg a hozzá illesztett zsákokban a különböző méretű és minőségű búzaszemeket belecsomagolta (sajnos kötözni és visszadobni a remorkára nem tudja, pedig esküszöm megpróbáltam rávenni, hogy ne nekem kelljen. Hát nem sikerült. Mármint rávenni…)
