Ezen a napon mentünk ki az állatok nyári szálláshelyére, az esztenára. Elég sok minden volt betervezve erre a napra, úgyhogy 5-kor keltünk (én a biztonság kedvéért 4:45-kor, hogy ha kell, egy vészhelyzeti gyors szundi még beleférjen), bepattantunk a kocsiba, s robogtunk is a gyimesi havasok felé.
A táj egyszerűen meseszép volt. De tényleg... Sok helyen jártam már, főleg hegyvidéken a téli síszezonban, de itt elakadt a szavam.
Utunk először az erdős részhez vezetett, ugyanis itt létünk első célja az volt, hogy lefényképezzünk egy tehenet, amit elkapott a medve. Ezzel a képpel lehet kérni, hogy vadkár címen megtérítsék az állat értékét. (A medvét meg nem lehet kilőni)
Aztán átmentünk a juhászokhoz, akik épp fejték a juhokat. Ahhoz, hogy ez gyorsan és akadálytalanul menjen, a négy juhász egy félig fedett kis bódéban ült, s 2 csapóajtón jöttek a juhok. Ha az egyikük végzett, beengedte a következő állatot, elkapta a lábát, farkát, odahúzta magához, s nekilátott a fejésnek. Amint megvolt a tej, engedte is tovább a "megfejve" karámba.
Volt még egy ember ott, aki terelte a juhokat a bódé felé, egy rövid időre az ő munkáját kipróbálhattam. Vicces, milyen kis ijedősek ezek az állatok. Azt hittem, kell nekik valami vezényszó, de néhány legyintés és pár határozott lépés elég volt a teljes sikerhez. Ami még érdekesség, hogy a juhokat napi 3 alkalommal fejik.
Miután megvoltunk a fejéssel, a juhászok odaadták a Gabinak járó sajtot, s ordát, majd elindultunk haza. Itt jegyzem meg, hogy több gazda állatai vannak itt, s az állatok száma szerint kapja meg mindenki a maga sajt részét, ezt Gabi számítógépen, táblázatkezelő segítségével vezeti.
Hazaérve megreggeliztünk, Gábor már ment is tovább, én megvártam az asszonyokat, s mentünk ki a földre összehúzni, megigazítani a rendeket, ugyanis egy kicsit szélesebbek voltak a kelleténél.
Eljött a filmezés ideje, minden és mindenki készen állt a hősies bálázásra. Gabi kezdte a kört a traktorral, mögötte ott volt a présgép, dolgoztak szépen, én meg a nem létező anyósülésen figyeltem az eseményeket.
Majd eljött az a szép pillanat, amikor Gabi átadta a traktort, így mentünk együtt a rendeket préselve. Nem sokkal később Gábor leszállt a traktorról és egyedül vezettem! Nagyon-nagy élmény volt, ekkor ültem úgy traktorban először, hogy nem volt mellettem senki. A váltás és a vezetés egyszerre nemigen ment, ennek ellenére nagyon élveztem a műveletet.
Aztán megkértek, hogy segítsek a bálák felpakolásában. Egy másik traktor vontatta ladenwagenbe álltunk be és raktuk a helyére azokat a szénakockákat, amiket a többiek lentről vasvillával feladtak nekünk. Na, ez aztán fárasztó egy munka, ugyanis a bálák a nedvesség miatt nem 20-25, hanem 30 kg -ot nyomtak, amivel még nincs is nagy gond, csak közben egy mozdulattal a helyére kell tenni, megy alattam a talaj és mielőtt szusszannék egyett, már adják is a következőt, ráadásul kettőt egyszerre. De tetszett ez is, jó munkában szeretek elfáradni.
Ezt követően jöttek az interjúk, majd mentünk fel a tanyára, ahol már gyűltek a vendégek a körömpörkölt illatára.
A welcome drink (pálinka, sör) után szólt Gabi, hogy hamarosan vége a fejésnek, s nem marad nekem tehén. Úgyhogy határozott léptekkel megindultam a karám felé, mögöttem az udvarnép, kamera, meg minden, ami kellett.
Vicces volt, mert az első tehénnél még fogalmam sem volt, hogy mit és hogyan kéne csinálni, úgyhogy az két-három figyelmeztető hátranézést követően tovább állt. Valaki szólt, hogy "Dani, otthagyott a csaj!", erre én visszakiáltottam, hogy "De nézd, mennyi hal van még vízben!", s széles mosollyal mentem következő áldozatom felé. Itt már kaptam szakmai segítséget, Jenő -egy másik gazda, akinek vannak itt tehenei- segített a műveletben. Egy vödörbe ment kettőnk munkája, úgyhogy csak saccra egy bögrényi tejet tudtam kiimádkozni a masszív hölgyből. De sikerült! Igaz, az alkaromat úgy éreztem, mintha egy bő óráig küzdöttem volna a marokerősítővel, de ez is hozzátett az élményektől gazdag mosolyomhoz.
Ezt követően megkezdődött a buli, ami természetesen nagyon jól sikerült, mindenki jól érezte magát, s a körömpörkölt is nagyon finom volt.