Kettő kaland alatt, három különböző fiatal gazdálkodó mindennapjainak megismerése után, nagyon sok tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb. Sok-sok tanulsággal járt számomra mindegyik nap, és rengeteget tanultam. Sokat kaptam emberségből, szeretetből. Köszönet ezért az AGRYA-nak és a befogadó gazdáknak. Nem lenne azonban őszinte minden sorom, ha néhány olyan dologról nem írnék, amelyek az eddigi bejegyzésekből kimaradtak. Mindnek megvan a maga tanulsága.
Nem szóltak a bejegyzéseim:
-
Józsiról, a 27 éves juhászról, akinek iskolai végzettsége ugyan nincs, de már három gyermeke igen, kettő anyától. Az, hogy ezek a gyermekek milyen körülmények között fognak felnőni, és milyen lehetőséget hordoz számukra az élet a mai Magyarországon, nagy kérdés.
-
Az öreg juhász problémáiról és a devizahiteleiről. Arról, ahogy a lánya felelőtlenül adósságba kényszerítette. Ő mégis szeretettel és keményen dolgozik azért, hogy ezt a hibát kijavítsa, valamint törleszti becsületesen az amúgy nem nagy fizetéséből ezeket az adósságokat.
-
Az egyik nemzeti parkos dolgozóról, akinek a felesége ugyan diplomás ápolónő, de a közmunkán kívül más lehetősége nincsen. Ebben az évben eddig csak négy hónapot tudott közmunkásként, havi alig harmincezer forintért dolgozni.
-
A részösztöndíjas felsőoktatási képzésről, amelyet ezekben a térségekben csak "fizetős egyetemnek" neveznek. Ez riasztotta el egy másik nemzeti parkos dolgozó lányát attól, hogy jogászképzésre jelentkezzen, pedig ez volt az álma. Ez az, amire készült eddigi élete során. Beszél angolul és spanyolul, mindemellett jó tanuló is. Most Hajdúböszörményben készül inkább óvónőnek.
-
Arról, hogy milyen rendkívül nehéz jó és megbízható gulyást vagy juhászt találni. Ez az egyik legnagyobb gond a legeltető állattartással foglalkozók életében.
-
A legyek okozta súlyos problémákról, hogy mekkora baj valójában, amikor beköpik ezek a rovarok a különböző haszonállatok különböző testrészeit. Legyen szó akár szabad, akár kötött tartásról.
-
A termelői burgonya értékesítéséről. Arról, hogy csak 30 forintért vásárolják fel a kereskedők a krumpli kilóját, csak és kizárólag 10 kilogrammos, hálós zsákban. Ugyanakkor egy ilyen zsák ára 29 forint, azaz a gazda zsákonként egy kiló burgonya árát máris elveszíti.
Végül arról sem írtam, hogy a kétszer ötnapos kaland egyre inkább megerősíti a hitemet abban, hogy a fiatal magyar gazdálkodók támogatása elengedhetetlen, de az elmúlt tíz évben kialakult jelenlegi és rugalmatlan rendszer, jelentős átalakításokra szorul. A valós eredmények érdekében új szempontrendszerre és a működő nemzetközi példák megvalósítására egyszerre van szükség, szerintem. Mindezek mellett pedig azt is gondolom, hogy jó lenne a "Fiatal Magyar Gazda Termék" márka, de legalább a "Fiatal Magyar Gazda Termék" díj létrehozása.