Július 26., péntek
Kalandorhoz méltóan kalandosan jutottam el Gyöngyösig. Otthon megnéztem a menetrendet, mikor, honnan indul a busz Gyöngyösre. Valamiért azonban Népstadion helyett Népligetre emlékeztem, így Népligetre mentem először. Csak az volt a furcsa, hogy az induló buszoknál nem szerepelt gyöngyösi busz, ekkor jöttem rá, hogy rossz helyen vagyok... Irány a Népstadion! A tervezetnél negyed órával későbbi buszt hajszál híjján elértem.
Hatvan környékén felhívtam Orsit, a fogadógazdámat, hogy hol találkozzunk. A gyöngyösi buszállomással szembeni kínai áruházt beszéltük meg találkozási pontnak. Az a szerencse, hogy Gyöngyösön nem egy kínai áruház van... De az egyen agryás szalmakalap megkönnyítette a dolgunkat, és megtaláltuk egymást. Gyors bemutatkozás után beszálltunk a kocsiba, és elindultunk Nagyréde felé.
A kocsiban beszélgettünk a gazdaságról meg a cserkészetről (amúgy cserkészkedem), és hamar hazaértünk. Orsihoz lettem beszállásolva, majd az utca túloldalán lévő szülői házba mentünk vacsorázni.
Megismerkedtem Orsi szüleivel, Orsi húgával, Zsófival és férjével, Janival, illetve két kislányukkal, Blankával (2 éves) és Grétával (4 hónapos). Nagyon finom csirkeszárny és csirkemáj volt a vacsora, amit egy kupica idei szamócsapálinkával öblítettünk le, amiről kiderült, hogy aznap már ivott belőle a földművelésügyi miniszter is.
Vacsora után bepakoltunk a teherautóba, mert másnap Pesthidegkúton volt termelői piac, illetve szörpöket szállítottunk ki Budapesten.
Este Orsi teraszán egy pohár sör mellett jóízűt beszélgettünk, de nem maradhattunk nagyon sokáig fenn, mert másnap 5-kor kell kelni!
