Reggel gyorsan összeszedtük a megrendelt 16 kilónyi barackot (még mindig nagyon finom!), majd lepucoltam a maradék fokhagymát, amiből szintén lett vagy 6-8 kg.
Utána, tekintettel az egyre fokozódó helyzetre azaz hőségre, a diófa árnyékában gazoltam a virágkertészet ágyásait. Ez annyiban különbözik az eddigiektől, hogy kézzel kell csinálni, mert a különböző virágládákhoz, dézsákhoz stb, nem igen fér hozzá kapával az ember (már ha szeretné, ha a növény is megmaradna). Így most megcsodálhattam közelről a különféle facsemetéket, messziről - 2 lépés távolságról - a mogyorófa és a ribizli nekem teljesen ugyanolyannak tűnt, de mivel jó egy órát töltöttem a társaságukban, így már profin meg tudom különböztetni őket.
Nagyjából ezzel töltöttem a nap hátralévő részét, illetve néha megszemléltem a szomszéd földön zajló aratást, illetve amikor szomszédos ágyáson dolgoztunk Jasonnnel, hallgathattam a fülhallgatójából kiszűrődő zenét :-). Mivel a virágkertészet az, ahova a vevők elsőként betévednek, és ma jellemzően engem találtak meg először, mindenféle újabb zavarba ejtő kérdéseket nem tudtam megválaszolni. Nem tudom, mit gondolhatnak, hogy milyen kertészetben járatlan emberkét alkalmaz a házigazdám...:-D
Búcsúzóul még körbenéztem egyet a gazdaságban, fürődtem egy utolsót a vihar előtti hullámos Balatonban, és már csak a holnap reggeli búcsú vár rám a kedves házigazdáktól. Furcsa lesz, hogy ők mennek szokás szerint dolgozni, én meg némi kitérővel haza...
