Már jó ideje motoszkált egy gondolat bennem, pontosabban kedv, hogy belecsöppenjek a kétkezi munkát végző, természet íratlan törvényeit ismerő és tiszteletben tartó emberek mindennapjaiba, milyen az, ha nem az íróasztal mögül váltjuk meg a világot...
mire megfogalmazódott a kérés, megtalált a lehetőség a reggeli kapkodás közepette a rádiót hallgatva...
a jó hangulatú interjú befejeződőtt, boldogság a visszajelzést olvasva arcomon felragyogott, Tiszadob, mint vidéki kalandom(jaim) helyszíne kiválasztatott.
Mire feltettem volna magamnak a kérdést, hogy
"most akkor tényleg a kényelmes életedből katalpultálsz Szabolcsba?"- már a nyíregyházi vonatállomáson találtam magam, amint bemutatkozom gazdámnak, Szakács Rolandnak és kalandortársamnak, Melindának. Egymás szavába vágva-beszédesen telt az utunk, miközben átcikáztunk a bokortanya-világon.A szépséges Nádas-panzió előtt-annak rendje-módja szerint- lefékeztünk, és azonnal otthon éreztük magunkat a takaros-barátságos fogadóban, és ahol volt szerencsénk megismerni a tulajdonos Pétert és kedves csemetéit.
egy kis tiszadobi welcome dinnye felett Roland ismertette velünk a következő nap menetét, miután találkoztunk a birtokon édesapjával, Béla bácsival, és átvettük szolgálati járműveinket, 2 db biciklit a másnap 7 órai reggeli viszontlátásra! felkiáltással váltunk el egymástól (ami valljuk be igazán humánus kezdet a megszokott nyári 5 órai becsekkoláshoz képest a mezőgazdaságban.)
a napba még belepaszíroztunk egy kis falunézést Melindával -csak ámultunk a szép kis rendezett,muskátlikkal teletűzdelt portákat látva-, egy welcome szilvapálinkával koccintást az éppen záró kis vendéglátó egységben, továbbá egy nem kalkulált eltévedést a sötétben, a templom szerencsére irányba tett minket...
holnap vár ránk a kapanyél...
