Na tehát... Az elvárásaim: mindenképpen legyenek lovak, ezenkívűl más állatok is legyenek és legyenek jófejek a fogadógazdáim. Amitől félek: nem lesznek lovak, sertésen kívűl semmilyen állat, és biztos piperkőc pestinek néznek majd. Így indultam útnak vasárnap. Egy féléve még azon gondolkodtam, hogy talán az állattenyéztő szakra megyek tovább majd egyetemre, de végül az állatorvosiban egyeztünk meg. Gondoltam azért megnézem milyen is állattenyésztőnek lenni mit is csinálnak ők.
Vasárnap este indultunk. Bevallom az izgalom a helytől és az ott lévő emberektől egy picit visszatartott. (Igen, sokat szoktam parázni mindenféle kis butaságon is) Az, hogy az úticélom egy sertéstenyészet volt és túl a világ végén még félelmetesebbé tette az utat, így inkább lefuvaroztattam magam kocsival, hogy rögtön visszafordulhassak ha arról van szó. (bátor lány vagyok nem arról van szó). Útközben végig a lehetőségeimet ecsetelgettem. Biztos agyukra fogok menni, hogy betolakodom az életükbe, biztos büdös lesz és nagyon keményen kell majd dolgozni biztos nem találjuk meg a közös témát. Lovakat fogadjunk csak ők nem tartanak... és csak közeledtünk...Amikor Győrben voltunk hatalmas volt a gombóc a torkomban. Aztán jött Barbacs... és Maglóca, Isten hozta Maglócán.
Megláttam a gyönyörű tiszta sárga házat, helyes kis barna kerítéssel, sok-sok virággal. Láttam Gyurit is a kutyát, gondoltam legalább lesz kivel beszélgetnem magányos sötét éjjeleken. Aztán láttam egy kedves kis táblát: "Horváth István portája". Kicsit megnyugtató volt, de a vasorrú bábának is mézeskalácsháza volt úgyhogy én még izgultam egy kicsit (nagyon). Megálltunk az autóval és mérlegeltük a közeljővőbeli lehetséges eseményeket. Nagyon helyes ház előtt álltunk, kis beálló, gyümölcsfák a kertben kerti tavacska, ápolt gyep.
Kiszálltam a kocsiból cuccokat elő és akkor csöngessünk. Becsöngettem. A barátságos kutya jól megugatott minket tehát az egyetlen bajtársam is elárult.
Nyílt az ajtó és meglepetésemre nem vasorrú bába, hanem egy kedves, szimpatikus(bár kicsit álmoskás:)), fiatalember lépett ki és invitált be bennünket. Üdvözlés, zavart totyorgás és akkor ismerjük meg a család többi részét. Hátrasétáltunk a kerti fogadóhelységbe,ami mellett hatalmas meglepetésemre egy még hatalmasabb medence feküdt. Bementünk és mindenki kedvesen mosolygott üdvözölt, leültetett és már kínáltak is minket mindenféle finomsággal. Házigazdáim (hivatalosan Horváth Emőke, de ő sajnos akkor még nem tudott lent lenni) így Horváth István és felesége, illetve nagyobbik fia (akit az előbb említettem) volt jelenleg, akikkel estébe nyúlóan mutatkozunk be egymásnak és beszélgettünk.
Ekkora meglepetés talán még soha nem ért mint aznap este, ugyanis kétségeimet hamarosan messze elűzték.Tehát a vasárnap esti tények: Lovak nem csak hogy vannak, de lehet majd lovagolni is, van boci, birka,szárnyasok, kutyák, stb. és rengeteg kismalac, a munka főként elletés lesz és kismalacozás, és itt mindenki kedves, megértő, segítőkész és szeretettel vártak engem(legalább is úgy tűnt:)). Hatalmas vigyorral a fejemen feküdtem le a hihetetlenül kényelmes francia ágyas szobámba.:)
