Egy teljes örömmel és izgatottsággal telt hónap után végre megérkeztünk Hegedűs Zsolt tanyájára Kecskemét mellé. Zsolt az állomáson várta lelkes párosunkat és egy gyors kecskeméti városnézés (azért mégiscsak lássuk a várost is felkiáltással) után máris vettük utunkat a Kecskemét-Talfáján levő Hegedűs-portára.
A hosszú bekötőúton zötyögve már messziről látszott a “CSIRKE, 800m--> “ felirat, tehát kétséget kizáróan jó helyen járunk. Az első este, kellemes, amolyan ismerkedős este volt. Megnéztük Öcsit a lovat, Mukit a bikát (akiről később majd még bővebben) mindezt persze Mázlival a hűséges drótszőrű magyar vizslával a nyomunkban. Bogáncs a kis keverék már sokkal bölcsebb és nem rohangál feleslegesen holmi városi vendégek után. :)
Az állatok mellett természetesen megnéztük a gépparkot is, jó lesz majd tudni mégis mivel és miért megyünk ki a földekre a későbbiekben. Egy gyors vacsora után nyugovóra tértünk, hiszen korán, már reggel 7-kor várt minket a munka.
A tiszta helyi levegő és a csend nagyon gyorsan álomba ringatott és egy mély, pihentető alvás után már nem is volt gond a korai kelés. Finom reggeli és máris egy belecsöppentünk a munka dandárjába.
Első feladtunk az elsőre roppant egyszerűnek hangzó, de hangsúlyozom csak hangzó feladat volt. Zsolték előnevelt kiscsirkéi egy bizonyos korig benn a Kecskemét szélén levő régi telephelyen vannak, innen kellett most őket kivinni a tanyán lévő fóliasátorba. Pikk-pakk felpakoltuk a szállítódobozokat az utánfutóra és jókedvűen megindultunk a kiscsirkékért. Odaérve aztán nagy volt a meglepetés, amikor kderült, hogy kb 600-800 csirkéről van szó, akik már elég mozgékonyak ahhoz, hogy összeszedésük egy kisebbfajta sportteljesítmény legyen. Nem is beszélve a majdnem teljes sötétségről, amiben dolgoznunk kellett. Ugyanis Zsolt közölte, hogy jó ha sarokba szorítottuk őket, ő lekapcsolja a lámpát, mert a csirke csak a sötétben nyugszik meg, a világosban kergethetnénk őket a hét végéig is. Szóval villany lekapcs és hajrá csirkéket dobozokba be. Azt hiszem mondanom sem kell, de az első pár percben halálfélelmem volt, ne ne értsetek félre nem magamat féltettem, hanem azokat a szerencsétlen csirkéket akikre esetleg rálépünk a nagy sötétben. Szerencsére a kiscsirkéket védőszellemük megóvta így baleset nélkül ládákba majd az utánfutóra került mind. Azóta már kinn a tanyán futkosnak a nagy fóliasátor alatt boldogan véve birtokba a szép tiszta etetőket és itatótálakat amit mi magunk mostunk le a kerti kútnál. Hiába, a csirke is csak “ember” kijár neki a tiszta etető, itató. Apropó etető, hát ezek az apróságok bizony sokat esznek, meglepően sokat, így beiktattunk egy gyors kört a Lajosmizsén található takarmánytelepre is.
Finom ebéd, és folytatódott a szorgos ám felettébb jó hangulatban telő nap. A délután fénypontja a kisbocik etetése volt. Mivel több a boci mint amennyinek természetes úton jutna friss tej, előre bekevert boci tej-tápszer keverékével segítettünk a természetnek. Egy kimondottan erre a célra készített bocietető vödröt használtunk, ami imitálja a mama tőgyét. Számos meglepetés ért a bocikarámban. A legtöbb kellemes és vicces, de volt köztük egy feletébb kellemetlen is. Először is meglepett, hogy bizony nem minden boci akar szopizni, persze, ha belegondolok, miért is vennék, jó néven, hogy a mama helyett, most két csetlő botló, csenevész valaki próbál a szájukba tuszkolni egy műanyag valamit. Jó-jó tej jön belőle, de a mama melegét mégsem pótolhatja. A második meglepő és egyben vicces dolog volt, hogy mekkora erővel képesek a bocik “támadni” ha a végén mésiscsak ráadják az eszüket a szopásra. Hát bizony nem irígylem a mamatehenet akkorákat döftek rajtunk a picik. Szegénykék nem értették, miért nem jön több és gyorsabban ha már a mamánál bevált, döflek-döflek módszert alkalmazzák. Hát és említettem, ugye a kellemetlen részt is, uhhh nem gondoltam volna, hogy a légy csíp!!!! Persze biológiaórai tanulmányaimból tudtam, hogy a cece igen, de hol voltak itt cecelegyek??? Egyszerű, pimasz apró házilegyekről beszélek. Míg a vödröt tartottam a kicsiknek kettő is lakmározott belőlem (vagy nem is tudom mit csinált) és ez bizony piszkosul fájt. De a bocikra való tekintettel hősiesen kitartottam és egy csepp sem ment kárba…na jó talán mégis, de az mind a lábszáromon landolt, ahonnan aztán a bocikák előszeretettel nyalogatták le.
A délután nagy része a bocik körüli teendőkkel telt, majd koraeste jot a feketeleves (szó szerint). Egy nagyobb megrendelő érkezett aki 270 darab fekete jércéért jött. Nem vörös, nem fehér, fekete!!! A legnagyobb kihívás azt volt, hogy a feketék, bizony boldogan éldegélnek a fóliasátor alatt, többi színű társukkal, így a bekerítésük és elfogásuk roppant nagy erőfeszítést igényelt. Ha a délelőtti csirkefogás sportteljesítmény volt, akkor ez volt maga az olimpia. 50 fokos sátorban, kergetni több száz csirkét és megfogni csak a feketéket huhh nem volt egyszerű, hozzáteszem itt még lámpa sem volt amit lekacsolhattunk volna hogy megnyugodjanak. Szó szerint test a test ellen folyt a küzdelem és be kell valljam sajnos nem mindig sportszerűen küzdöttünk mármint mi emberek. Hiába a csirke mégiscsak csirke, az ő sorsa, hogy… A profi segítséggel azonban ezt a feladatot is abszolváltuk és megnyugvással vettük tudomásul, hogy város ide-város oda még nem halt ki belőlünk a vadászösztön :)
Amíg a csirkéket hajkurásztuk, lassan ránk is esteledett, így a napot, egy egyáltalán nem megerőltető, viszont annál, jobb hangulatban telt feldattal zártuk. Elmentünk a közeli benzinkútra és megtankoltunk…persze ezt most nem hangzik érdekesen, de máris az lesz, ha elmondom, hogy 10 hektoliter gázolajat vettünk amit egyszerre két pisztollyal nyomattunk a tartályba. Közben persze máris elkezdtünk sztorizgatni a nap eseményeiről és azon nevettünk, hogy gyakorlatilag csak a szemünk világított ki a kosz alól (gondolom a kutasok jól ránkcsodálkoztak)
A gázolajjal hazatérve, befejezettnek tekintettük az aznapra kirótt feladatmennyiséget és végre megérdemelt pihenésünket élvezhettük. Mondanom sem kell, én zuhanynak még ennyire nem örültem, mint most :) Első nap letudva, csak jó emlékekkel hajtom álomra fejem, na jó a legyeket kihagytam volna :) holnap új nap virrad, hamarosan újra jelentkezem.
