Adrienn elrakta a maradék 4 anyát, továbbra is vette el a mézet, mi meg az összes műlépet besütöttük a keretekbe, de ekkor már kis és nagy keretbe is sütöttünk be lépet. Sajnos az erre a napra tervezett pergetés elmaradt, úgyhogy erről lemaradtunk, de egy csomó más dolgot láttunk. Aztán elérkezett a hazamenetel ideje, amit nagyon sajnáltunk, nagyon jól éreztük magunkat, egy csomó hasznos dolgot láttunk és tanultunk, és a méz és a méheik még inkább közelebb kerültek a szívemhez.
Élményekkel és tudással gazdagabban, kissé elfáradva értem haza, de csak jókat mondhatok erről a hétről. A méhészkedést még meggondolom, nem lehetetlen, hogy egyszer lesz pár család a kertünkben, lehet hogy ezzel fogok foglalkozni, majd meglátjuk mit hoz az élet, de nem zárkózok el a méhészkedés elől.
Minden jó, egyetek sok mézet (:
