Virágéknál...

A levegő Arnóton igen jó, a gólyák akkoriban tanultak benne repülni. A föld mélyében víz forrong, kutak fúródnak. Kettejük között a felszín dimbes -dombos, szélső magaslatról kedves kilátás a Bükkre, a Kis –Sajó békésen folydogál, habár nem mindig volt ez így.

Mellette terül el a kertészet, roppant üvegházaiban rengeteg élettel. Augusztusban főleg kicsiny krizantémok, mikulásvirágok, begóniák, muskátlik és más hercegnők laknak itt pompában, alattuk fűtés, felettük világítás, hogy ne fázzanak, kedvükre való víz csepeg, hogy ne szomjazzanak, megfelelő föld és táp, hogy ne éhezzenek, személyre szabott gondoskodás, teljes ellátás.

 

  Ezen élő ház mellett van egy másik is, ahol halott virágok illata fogad. Hiába ugyanis a korábbi luxus, a befektetett energia, a szakértelem, a kellemes élet, hiába a legszebben pompázó virág, ha nem kell senkinek hát ide kerül, és bizony tele van a halott ház is. Az utóbbi időben sok a spórolás, spórolunk a virágokon, telik a halott virágok háza.

  A munka kora reggel kezdődik, a virágágyakat meg kell tisztítani, a megmaradt krizantémpalánták csak a helyet foglalják. Mindenből sok van, minden sok időt igényel. A munka elég nagy része szervezés, mit hova, minek mennyi hely kell, összébb, majd széjjelebb. Az ég könyörületes, felhőket küld fölénk, hogy ne legyen olyan melegünk. Este szalonnasütés, tűz, hogy melegünk legyen.
  Másnap hajnaltól estig dolgozunk a mikulásvirágokkal, kimegyünk a kúthoz megnézni. Nem semmi. 600 méteren vannak, a vízzel amit hamarosan találnak, az üvegházakat fogják fűteni. Minták a Földből.
   Következő nap jön a küldöttség, mikrofonok, kamerák, kérdések, rendes, rendkívüli emberek, mosolyok. Este méltó ünneplés, gazdák mindenfelől, kedves vándorló tévések.
  A hét vége felé krizantémokat ültettünk a fóliasátrakba már most augusztusban, hogy növekedjenek és ha eljön a november eleje pár napra oda kerülhessenek ahova.

   Összességében nem ért nagy meglepetés ami a vidéki életet illeti, de egy hét nagyon kevés, mert ennyi alatt nem kezdjük el hiányolni a város előnyeit, csak örvendünk a hátrányai hiányának. Csak a nagy tér van, a hangok, szagok, az önállóság karöltve a felelősséggel, ami a gazdák munkáját jellemzi, és a mindig lenyűgöző közvetlenség a földdel, a Nappal, az esővel…
  Ez a program megerősített abban, hogy az út egyszer csak vidékre vezet, egyelőre  ősztől egy nagyobb faluban élek, de mikor eljön az idő szívesen költözök majd igazán vidékre. A vendéglátóim Gabi, Kati néni, Gabi bácsi különlegesen kedves emberek, sok szeretettel és köszönettel gondolok rájuk.