...idejét se tudom mikor véstem utoljára lapjaidra gondolataimat, bele kell újra rázódnom az írás művészetébe, lássuk hát.
Vasárnap kora este megkaptam otthon a hamuban sült pogácsát, a jó tanácsokat hogy "jól viselkedj fiacskám", nyakamba kaptam tarisznyám, majd távolsági buszra pattantam, hogy megkezdjem vidéki-kalandomat a Benedek Gyümölcsfarmon. Már a gyöngyösi buszállomáson tárt karokkal fogadtak, majd átkocsikáztunk Nagyrédére. Röpke városnézés, a helyi látványosságok megcsodálása szigorúan a kocsi ablakán át, rájöttem, hogy én már egyszer jártam itt, és elfoglaltam szállásomat.
Bemutattak a házőrző fenevadnak is (Bundás), aki ekkor még kissé bizalmatlanul fogadott - ugyan nem értek kutyául, de olyasmit mondhatott hogy "Ne közelíts ember mert megtépem a nadrágod szárát - és ez még a jobbik eset, csak mert ma jó kedvem van." - a továbbiak már másnap történtek: pacsiztunk, és kibékültünk egymással.
Benedek Bori megmutatta a telken sorakozó gépparkot, mesélt mindegyikről, hogy s mint működnek, mik a hozzájuk fűződő legendás történetek. Lassan sötétedett, Tomival, aki itt dolgozik, és akivel egy házban lakok, elmajszoltunk még egy félig langyos, de fenséges dinnyét, majd álomra hajtottam fejemet.
