Reggel 4 óra, csörög az óra, hmm, szép napnak nézünk elébe. Bár számomra nem szokatlan a korai kelés, de azért ez még engem is szíven ütött egy kicsit. Nah de gyors szemdörzsölés és már indulhat is a nap. Mosakodás után lopózkodom ki a szobából és lám mit látok, hát a juhászok még alszanak: D Szerintem ez a ritka pillanatok egyike volt, amikor én keltem előbb.
Két csapatot hajtunk ki a legelőre, egyiket ebbe az irányba másikat a másikba, a feladat lényege, hogy ne keveredjenek össze, mivel az egyik csapat szoptat a másik viszont nem. A keveredés elkerülésének érdekében nem csupán emberi erőt veszünk igénybe, hanem több éves tapasztalattal rendelkező faluátlaga terelőkutyákat is. A kihajtás után jöhet az iskolában levő bárányok megetetése, a szálastakarmány és a víz kiosztása a kosoknak és a bent maradt birkáknak. Ezután pihenő következik, ami igen sűrűn van a juhászatban. Olyan 9 óra körül mikor már nem legelnek, a birkák a meleg miatt beengedjük őket és ismét pihenő jön.
Ezek után meglátogatott Bandi és elmentünk aratni. Mondta, hogy hozzak tarisznyát, de akkor még nem sejtettem mit jelent ez. Később kiderült, ez az elemorzsiát jelenti, amit egész nap eszel. Hát ez egy jó lecke volt, de nem rossz vendéglátós módjára meglepett egy kis ebéddel és így nem haltam éhen.
Kidöcögtünk a földre, én a traktor kispadját foglalhattam el, ahol izgalmas az utazás, ez abban merül ki, hogy míg mások a kis bukkanókat meg se érzik, addig te akkorát pattansz, hogy csak, na. Itt vettem csak igazán hasznát a kis méretemnek, így legalább a buksim megúszta az ütéseket.
Egy fontos észrevétel a kis közösségekben megjelenő új emberek számára. Ne idegeskedj, ha friss húsként kezelnek, csak nem tudják ki fia, borja vagy (szabadon Banditól).
Az első nehézségeken túl, megérkeztünk a tettek mezejére illetve szántóföldjére. Bemutattak a kombájnosnak: Iminek. Ő gyorsan elmagyarázta, mi hogyan működik és megmutatta a dolgok lényegét, az első pár kör után már vezethettem is a nagy monstrumot. Az első sorom széle igen cikkcakkosra sikerült és beszélgetni se nagyon tudtam vezetés közben, ami valljuk be nálam igen ritka, de aztán egyre jobban belejöttem. Már figyeltem a megfelelő haladási sebbességre, az asztal helyes beállítására is és már tartályt is tudtam üríteni. Megállapítottam azonban, hogy messziről könnyebbnek tűnök ez a munka is. Nagyon el tud fáradni az ember, sok mindenre kell egyszerre figyelni.
Kombájnozás után szállítottuk a terményt lemérni és mehetett a raktárba.
Aratás után, jöhetett egy kis gépészkedés. Itt gazdagabb lettem a zsírzó gombok és a bálázó működésének ismeretével. Majd következhetett a bálázás, ahol nem is értem miért, de Bandi nem engedte a mechanikát át a karmaim közé, nem engedett kibontakozni bálázás közben. Ami biztos, hogy én azt a csipogó kis kütyüt már biztos legyilkoltam volna: D Az égiek se akarták, hogy tovább hallgassuk a csipogó szörnyet és a mechanika sem állt e helyzet magaslatán, ezért elkezdett esni az eső, majd jobban a végén már körülvett minket és menekülhettünk vissza a "bázisra". Kisebb csúzkorázások és traktorba csapásos sztorik közepette haladtunk visszafelé.
Én nagyjából szárazon megúsztam a dolgot és nem áztam el, ami nem mondható el szegény Imre kombájnos barátunkról.
Az első nap elég eseménydúsan telt és még irigykedtek is rám, hogy vezettem kombájnt. A vacsoránkat pedig a kedves szomszéd néni szolgáltatta, akinek utólag is köszönöm a kitűnő vacsorákat!
