Így a 4. napot itt töltve egyre több kérdésre keresem a miérteket. Majd később a napunkról is írok, de előbb a gondolataimat helyezem előtérbe.
Amikor tegnap fent a szalmabálákat bontottuk, azon töprengtem magamban, hogy mennyire érdekes ezek az emberek nem tüsszögnek, köhögnek a sok pollentől, portól. Mint otthon emberek tömegei szenvednek a különféle allergiáktól. Valószínűsítem ezek az emberek azt sem tudják ezek milyen betegségek és hogy egyáltalán léteznek-e ilyenek. Jó látni, példát venni az ilyen természetközeli emberektől, akik többet tudnak az életről mint mi. Ezt bátran kimerem jelenteni! Itt nincs színjáték, álarc, képmutatás, magamutogatás. Nem, itt maga az EMBER van! Töröm a fejem, vajon miért hogyan alakul ez így! Sajnos még nem kaptam választ. De nem adom fel!
Milyen érdekes, hogy Sanyinak és Valinak minden kocka látszik a hasán. Szikár, erős fiatalemberek, akik ebben a közegben nőttek fel. Vicces, mert sok Margit-szigeti futó elcserélné a hasizmait velük, csak hogy jobban mutasson a márkás sportpólóban. Na Sanyiék nem futnak. Legalábbis nem abban a formában ahogy mi tesszük. Ő a végtelen mezőket, dombokat, hegyeket szelik. Na nekik innen jön az izomzat. Ki így, ki úgy! A városi ember fehérjeport iszik, edzőterembe jár, na ők nem. Ők ezzel nem kérkednek, fogalmuk sincs, hogy ez más élethelyzetben milyen menő lenne. Hát nem vicces ez a világ??!!!
Mindenki természetesen viselkedik. Vajon miért?
Kijelenthetem, hogy ez egy mentális terápia számomra! Sokszor meghatódtam eddig is már. Valahogy úgy érzem sokkal gazdagabb belső èrtékekkel bírnak itt. Én boldog vagyok!Igen ez lehet, hogy egy elcsépelt frázis és nem lehet ilyet csak úgy kijelenteni, de így érzem! És tudom Sanyi és Vali is boldog. Milyen érdekes, hogy mindenkinek más a boldogság. Nekem ők kitártak egy kaput, hogy megmutassák így is lehet boldognak lenni!
És akkor ezután remélem még kíváncsiak vagytok a napi rutinra. Reggeli után kimentünk a tanyára. A bivalyok és bikák etetésével indítottunk, majd a disznókat és a feketearcúakat reggeliztettük meg. Sanyit kértem, hogy segítsen kinyitni a korpás zsák száját. Hát azt a felettébb lelkesedést már nagyon rég láttam egy ember arcán, hogy segíthessen! Örömmel jött! Nem érdektelenül! Ezen el lehetne például gondolkodni! Hogy mutassunk már mi is egy fikarcnyival több érdeklődést embertársaink irányába.
Az etetés után még elmentünk István gazdával a 3 bikáért, amit együtt vásároltunk. Még túl koran voltunk, így beültünk a helyi kávezóba. Mellette egy székely kapu állt ezzel a felirattal:
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."(Tamási Áron) Ez is egy velős sokatmondó üzenet, érdemes eze is elgondolkodni!
A farmra odaérve, a farm vezetője körbevezetett minket, láttuk a fejőcsarnokot is. Ezután a platóra dobtunk a saját bikáinknak a szalmát, hogy ne csúszkáljanak. Lemértük a bikákat, 150 kilósak voltak egyenként. Felhajtottuk őket a dubára. Aztán elrendeztük István gazdával együtt a piszkos anyagiakat. Aztán a tanyára vittük őket. Utána hazajöttünk ebédelni és sziesztázni, mert hajnalba kelünk, pékségben kezdjük majd a holnapot.
"Kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással..."
************************************************************************************
Napi beszámolók:
