Ez a 3. olyan reggelünk, amikor a madarak hangversenyére, és a bikák bőgésére ébredünk. Igen ez a madárcsacsogás és a bikabőgés megfizethetetlen. Minden másra ott van a Mastercard, de itt arra se lesz szükséged. :)
Reggel bika etetéssel kezdtük a napot. Szépen meg is vártuk míg falatoznak hisz azért nem minden nap látunk ilyet. Majd disznóetetés és itatás következett. Sanyi munka közben hangosan mai magyar zenét hallgat telefonján, hogy könnyebben menjen a munka, szórakoztasson Bennünket és persze saját magát.
3. napja vagyok itt. És meglehetősen érdekes dolgot figyeltem meg. Új oldalamat ismertem meg. Nagyon megható érzések kerítenek hatalmukba. Az okát még keresem, ha egyáltalán fontos a miért, de talán a lenyűgöző panoráma, az emberek őszintesége, odaadása, figyelmessége, ez mind ősszegyűlt bennem és kitört. A tanyán nem stresszelnek, nem idegeskednek, nem fáj nekik ha a másiknak van, nem szomorkodnak, ők így élnek, így jó nekik.
Miután befejeztük a fülszámok felírását, melynek azt hiszem a fiúk örültek legjobban, szalma és lucernabálák pakolásával folytattuk. Valentin invitálására nagyon szívesen csatlakoztam én is hozzájuk a csűrbe. Első kihívás hogyan jutok oda fel kb. 3,5 m magasra... Kaptam egy kisebb méretű létrát, Vali a végén felhúzott. Kialakult köztünk a bizalom az erős kézfogással. Szóval feljutottam. Először csak figyeltem a mozdulatokat, aztán meggyőztem a fiúkat h én is képes vagyok rá. Amíg egyikőjük ebédelt, addig ügyesen helyettesítettem.
Majd István gazda meghozta az ebèdet. Tudtam le kell jönnöm...de hogyan? Hosszú töprengés után lett egy hosszabb létra, a 4 fiú fogta, én pddig remegő lábakkal földet értem.
Teli hassal traktorra ültem és 1 óra zötykölödés után egy dombbal odébb eljutottunk a bálák központjába, a végtelen mezőre. 8 bálát maximalizálva felpakoltunk és visszaindultunk. Ez a mutatvány 3 órát vett igénybe.1 óra út oda, fél óra felpakolás és 1,5 óra vissza mert hazafelé más útvonalon jöttünk a rakomány miatt. Mentközben jól elcseverésztünk Albival, aki elmondása szerint profi traktorista, rögtön érzi ha nem tapad úgy a gumi! Közben ezt hajtogatta nekem végig 3 óran keresztül: Kata érted?! Érted Kata?! Minden mondatában nevemen szólított! Ennyiszer még nem hallottam a saját nevemet. És a végén azt is elárulta, hogy ő mindig velem lenne, olyan jó társáság voltam neki. Igazán örülök, hogy csak a jelenlétemmel ennyire lenyűgöztem!
A nap zárásaként vásároltunk még 5 db bikát, el is hoztuk őket...de erről bővebben holnap, mert még folytatjuk!
************************************************************************************
Napi beszámolók:
