Szerdán ismét a farmon értek a nap első sugarai, és a mihaszna komisz jószág számlálás türelemmel várt minket a domb tetején. :) Harmadik napja tartó kálváriánkról mostmár bizonyíték is van, ugyanis az Agrya csapata látogatott hozzánk, hogy fotót és filmet készítsen munkánkról.
Közben Katával büszkén ért minket a felismerés, hogy a kosárhoz menet- ami a meredek domb tetején terült el - már nem kapkodjuk kétségbeesetten a levegőt és nem kell megállni minden csallánbokornál lihegni. Asszimilálódunk. És ez a nyelvjárásunkon is látszik... Farmosodunk.
A nap további része nem a megszokott módon telt. Miként másodszor kalandorkodom, a tavalyi gazdám Hargita megyéből - akikkel azóta is jó kapcsolatot ápolok - ellopott egy napra kicsit nosztalgiázni. Csíkbánkfalvára indultunk, ahova Gálos Anna is velünk tartott, ugyanis ő két éve volt ugyan itt kalandor. Roppant nagy élmény volt és szerencsésnek tartom magam, hogy újra láthattam a gazdaságot, a tájat és a Sándor család szeretetében fürdőzhettem egy délután. Tavaly az ott megszerzett rendkívül erős élmények, érzések meghatározták az elmúlt egy évemet, és bátran mondhatom, átformálták személyiségemet, ezért is döntöttem az újrajelentkezés mellett. Tapasztalt kalandorként érdekes látni egy-egy nagyobb gazdaság közt a különbségeket. Ki milyen indittatásból csinálja, kinek mi a célja vele, ki milyen módszereket alkamaz egy kisebb vagy épp nagyobb probléma esetén. A gyakorlati munkák mellett épp ezek, amikből legtöbbet tanulhat az ember lánya.
**************************************************************************************
Napi beszámolók:
