Amíg a mai ebéd, a lecsó összerottyan, gyorsan leírom mi történt velem kedden.
A reggeli után kimentünk a mezőre és béhoztuk a Hegymegetti bálákat. Traktorhoz kötött remorkával (új szó itt: pótkocsi). A Hegymegett meredek mezőrész, így könnyű dolgunk volt a legmagadabban lévő bálákat könnyen gurítottuk, egyébként az összekötözött bálát kell a zsinegnél megfogni, úgy hogy ne essen szét. Az én feladatom az volt, hogy minél közelebb vigyem a bálákat a remorkához, s onnan "már csak" fel kellet dobni.
Nincs túl erős karom, viccelődtem is, hogy 1000 db-os fénymásoló papírköteg emeléséhez van szokva...na most a bálák 20-30 kilósak, szúrnak és a zsineg vágja a leány kezét...de ha a cél az nemes, hogy a gazdaság rendben működjön, az állatok mindig el legyenek látva, nincs pardon el kell végezni. Egy körben 145 körüli bálát hoztuk el. Miután bepakoltuk a csűrbe, mentünk a következő körre, nap végére három körben hoztuk és pakoltunk el közel 500 bálát.
Az idő kegyes volt hozzánk, ugyanis tudniillik a bálák megkövetelik a tetőtőltalpig zárt öltözéket, és az is fontos, hogy az idő száraz, meleg legyen. A kegyesség az volt, hogy az eső szele délutánra kellemes levegőt hozott közénk. Így a nagy meleggel nem kellett harcolnunk, de a felhősödés miatt, igazi versenyfutás volt a délután az égiekkel, nem szabad, hogy megázzon a szalma, mert bepenészedhet és az már nem az igazi az állatoknak. Így iparkodtunk, hogy minél több legyen szárazon odahaza a szénapadláson.
Az égiek figyeltek reánk, és csak dolgunk végeztével kezdett rá az eső esni. Ahogyan üldögéltünk a teraszon és néztem az esőt, és élveztem a hűs levegőt, arra gondoltam, hogy ez igazán olyan nap volt, hogy a természettel közösen együtt harmóniában voltunk.
Mindezek mellett természetesen a napi rutin feladatokat is el kellett végezni: a borjak szoptatása, tehenek etetése, itatása fejése. Ez minden napos reggeli és esti feladat, nem lehet kihagyni.
Kedden is nagyon finomat, és különlegeset ebédeltünk: lucskos káposztalevest, másodiknak diós laskát. Ismét egy új szó: laska-tészta, azaz dióstésztát ettünk. Itthon gyúrt házi tésztából, és nem is érdemes belemenni, melyik a finomabb a bolti vagy a házi...aki nem hiszi járjon utána.
Szóval ez történt kedden...most megyek kavarok az ebéden, mindjárt kész, holnap jelentkezem!
************************************************************************************
Napi beszámolók: