Megpróbálom összegezni azt, ami ezen a csodálatos héten történt velem, de biztos vagyok benne hogy ezt átélni kell, ahhoz hogy az ember tudja milyen is egy Vidék Kaland. Elvárásaim nem igazán voltak, mivel előző tapasztalataim illetve a barátaimtól hallottak alapján biztos voltam benne hogy örök életre szóló élményt fogok kapni. Ugyan kisebb koromban rendszeresen jártunk tábori szervezéssel egy tanyára, de a vidéki élet szépségébe és nehézségébe sose nyertem betekintést igazán.
Nagyon kíváncsian indultam neki az útnak és az elvárásaimat bőven felülmúlta az ott eltöltött idő. Kezdeném a családdal, akik nélkül mindezt a tudást és élményt nem vihettem volna magammal haza. Különleges volt számomra hogy egy család mind a négy tagja kölcsönös és összetartó mezőgazdasági munkát végez. Ráadásul engem is családtagjukként kezeltek, ami nagyon jól esett és a munkát is megkönnyítette. Niki megmutatta hogyan kell bánni az apró jószágokkal ( kacsák, nyulak, csirkék ). Megtanultam mivel kell őket etetni ( kukoricadarát, tritikálét ) és amit nagyon megjegyeztem hogy a nyulaknak almaecetet csöpögtetünk a vizükbe, hogy lúgosítsa a szervezetüket. Az állatok etetése mindig hajnalban kb. 5 óra körül történt, ami nekem nehézséget okozott ebben hogy felkeljek, de amikor megittam a friss kávémat és láttam a napot felkelni, testileg lelkileg kész voltam egy újabb napra. A tanya neve Mohosbokor volt, ahol tököt, rebarbarát, batátát kapáltunk, paprikát kacsoltunk és uborkát szedtünk. Ezeket a feladatokat a család segítségével, mezítláb, a sütő napon azért volt jó elvégezni, mert megtanultam hogy az anyaföldet szeretni kell. Mikor leszedtem a fóliában az uborkát nagyon szúrt, viszketett nagyon a kezem, de megtanultam hogy az a zöldség, ami az asztalunkra kerül rengeteg munkának a gyümölcse.
A terményeket, melyeket leszedtünk a tanyán másnap eladtuk a Nyíregyházi Piacon, ahol megtanultam, milyen a pult másik oldalán állni. Kasszáztam több kevesebb sikerrel és mindig újratöltöttük a ládákból az árut. Az utolsó napokban már ez sem okozott nehézséget, persze volt mellettem igazi segítség is. Még a vendéglátásról hagy szóljak pár szót: megkóstolhattam Katika néni szabolcsi töltött káposztáját és palóclevesét. Misi bácsi finom sütögetős hússal várt mikor megérkeztem. Mindig mindenem megvolt, amire csak szükségem lehetett. Niki megmutatta nekem Nyíregyházát is, ami nagyon tetszett. A tanyán vezethettem a kis traktort Misi bácsi segítségével. A család minden egyes tagja folyton odafigyelt rám és rengeteg felhasználható tudással halmozott el, mely egész életemben hasznos lesz számomra. Legfontosabb hogy megszerettem a vidéki életet, nagyon megszerettem az Augusztinyi családot és bízom benne hogy ez a kapcsolat egy életre szól majd.
Semmivel se lehet helyettesíteni azt az élményt amikor mezítláb a csupasz földön a felkelő nap fényében, jó hangulatban elkezdi az ember a napi munkát. Nem csak annak ajánlom ezt a programot aki szereti a vidéki életet, hanem úgy gondolom egyszer mindenkinek saját szemével kéne látnia és megtapasztalnia azt a kemény munkát, mellyel a gazdák megteremtik az "igazi" ételt.
Napi beszámolók:
Orsolya - 1 nap - Várom a folytatást! :)
Orsolya - 2 nap - A csirkék ura!
Orsolya - 3 nap - …kezdek ragaszkodni hozzájuk.
Orsolya - 4 nap – bővülő szókincs
Orsolya - 5 nap – Eljött az utolsó napom
.JPG)