Egy hét kaland, ahogy én látom...
Amikor végre értesültem arról, hogy hol fogom átélni a Vidék Kalandomat akkor hirtelen lecsapódott bennem: Huhh, hát tényleg megtörténik!
Miskolctól 23 km-re, ez volt a netes meghatározása annak a kérdésnek: Hol van Hejőbába?
A képzeletemben nem nagyon formálódott meg a helyszín, ahol majd a napjaimat eltöltöm. Persze lesznek növények, talán lesz fóliasátor (ez nem volt), dinnye, traktor, miegymás. A fogadó gazdával, Lacival való telefonos egyeztetésem után egyre az visszhangzott a fejemben, hogy majd lakókocsiban fogok aludni, kint a kertészetben. Hát jó...ez már kaland! :-) Biztos csend lesz, én és csak a föld, semmi civilizációs zaj, végre!
Nos, hát a kánikulára való tekintettel a lakókocsis élmény elmaradt, mivel vagy 1245 celsius uralkodott abban a zárt térben, így a gazdával közös megegyezés alapján kizártuk az ott alvás lehetőségét. (Csak zárójelben, egyébként ott kint helyben tisztálkodási lehetőség nem volt, de gondoltam, majd megoldom én azt egy lavor vízzel, mint gyerekkoromban a nagyszüleimnél). Szóval azt kell mondjam, igazán rugalmasan álltam hozzá a dolgokhoz, ilyenkor magamon is meglepődök. A hétköznapokban ragaszkodik az ember a kényelmes, rutinos dolgokhoz de ha éppen úgy alakul el lehet és kell engedni magunktól a korlátokat.
Azért a szauna melegben alvást nem vállaltam be! :-)
Vasárnap délutáni érkezésem után rögtön irányba vettük a kertészetet, a fogadógazda körbe vezetett. Pár lépés után már éreztem, hogy nem a szandál a megfelelő lábbeli erre a helyre, valami elszáradt növényi rész szurkálni kezdte a talpamat.
Az én mértékemmel mérve nagy, zöldellő területet láttam, dinnye sorok (kevesebb mint korábban - tudtam meg), paradicsom, nagyon sok kukorica, amely azért is jó, mert nem lehet tőle belátni a földekre :-), uborka, burgonya, petrezselyem, kísérleti jelleggel kis területen bio zöldségek (ez különösen szimpatikus volt). Aztán nagy táblányi köles, amelynek a nem fogyasztásra kész állapotáról és kinézetéről még soha nem gondolkodtam. Na ez az a helyzet, amikor eszünk valamit és nem tudjuk honnan való, hogyan szedik, milyen is az a növény? A köles pedig ott volt, a maga zöld, apró 'gyöngyökből' álló kalászával, kukoricára emlékeztető hosszúkás leveleivel. És meglepett! Na tessék, már ezt is ismerem!
Aztán még nagyobb homály lepte el az agyamat, amikor Laci a facélia nevű növényt említette, azt már learatták, de pici lilás virágai még látszódtak egy-két helyen. Az egy takarmánynövény, a méhek is szeretik, aratás után rostálni kell, felszálló porától pedig az arra érzékenyek belázasodnak. Viszonylag kevesen foglalkoznak azzal a növénnyel, a régióban Laci az egyetlen.
Este 8 óra felé érkezett meg a földekre az éjjeli őr, muszáj valakinek ott lenni éjszakára. Néha Laci két megtermett németjuhász kutyája is kint marad, bár ez olykor nem tesz jót a növényeknek, mert az ebek imádnak ásni. A patkányokat azért megfogják, mert az van, amióta a közelbe települt egy hulladéklerakó.
A kertészetből rögtön két dinnyével távoztunk, ami nálam landolt, a heti szállásomon Tiszaújvárosban.
Első munkanapom reggelén a gazda közölte, egész nap kint leszek a kertészetben. Ez csak azért volt egy kicsit aggasztó számomra, mert nem volt nálam étel. Persze vicces, hogy ez járt a fejemben, de az étkezés nekem nagyon fontos. Végül ebédidőben minden kétségem messzire szállt, mert megérkezett az 'ételcsomagom' :-) Laci anyukája főzött mindenféle finomságot és olyan bőséges adagok voltak, hogy néha alig bírtam velük. A vacsorát pedig Laci felesége kínálta, jobbnál jobb falatokban volt részem. És ez így ment minden nap! Nem győztem köszöngetni és dicsérni, valóban nagyon hálás voltam a kitűnő kosztért.
A munkákat a kertészet dolgozóival együtt végeztem, ott volt Hajni, a kicsi és vékony (de méregerős) fiatal anyuka, aztán Klári néni, aki reggel 6-tól délig dolgozott, Eta néni a beugrós, Laci, aki a nyári szünetet dolgozza át.
Összegezve a munkákat, egyetlen jelzőt használnék: kemény! Jó jó, hiszen gondoltam, hogy ez így van, de más amikor az ember csinálja is. Azért a hőség nagyon sokat nyomott a latba, a napsütés ellen próbáltam védekezni, de nem sikerült 100%-ban, mert jócskán megpirultam. Minek is vittem magammal a napolajat? :-) Sok vizet ittam, arról, hogy legyen mindig gondoskodott a gazda.
A dinnye pakolása volt a legnehezebb feladat számomra, konkrétan a súly emelés miatt.
Egy ilyen 'munkahelyen' mindig van mit csinálni, nincs megállás és ez fizikai erőt kíván, teljesen máshogy használtam a testem, mint a valódi munkahelyemen.
Változatos, érdekes, próbára tevő tapasztalat volt ez számomra! Sok szakmai dolgot megtudtam, nyilván nagyon minimális még a tudásom ezen a téren.
Az biztos, hogy ekkora területen nem gazdálkodnék, a gondolataimban maradok a "saját részre" termelésnél. Az elhatározásom nem változott abban, hogy szeretnék tanyán, vagy parasztházban élni és növényekkel, állatokkal foglalkozni. A szabad levegőn, természetközeli módon megélni a mindennapokat, még akkor is ha ez több munkával jár! Azt gondolom, minden embernek így kellene élnie. Talán máshogy festene az emberiség jövője.
Napi beszámolók:
Ági - 1 nap - a dinnye szakértő
Ági - 2 nap – A paradicsom nap
Ági - 3 nap - a piros gépszörny
Ági - 4 nap - ma is vezethettem egy kicsit. ;)
Ági - 5 nap - Jó érzés volt megpihenni egy dolgos hét után.
