Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy folytathatom az elmúlt nyáron megkezdett blogomat!!!:) Tavaly azzal zártam soraim, hogy remélem csak beláthatóan rövid időre kell nélkülöznöm Székelyföldet! Akkor még nem is reméltem, hogy ez az idő csak 1 évet fog jelenteni, ahogy arra sem számítottam, hogy legalább olyan jól fogom érezni magam, mint tavaly! Július végén, az indulás előtti napokban azért voltak kétségeim, főként, hogy milyen pluszt tud majd nyújtani az idei kaland az előzőhöz képest!
Idén a felkészítő napon nem vettem részt, így a többi kalandort sem ismertem, csak remélni tudtam, hogy jó hangulatban fogjuk átvészelni a félnapos vonatozást Budapestről Csíkszeredába! A Keletiben a vonatra felszállva máris kalandosan indult az utunk. Miután feltuszkoltuk a bőröndjeinket, és a több napi hideg élelmet, váratlanul leszállítottak minket, mert pont a mi szerelvényünket kellett kicserélni. Így egy órás késéssel vágtunk csak neki az amúgy is tizenpárórás útnak! Tőszomszédságunkban pedig egy külföldi diákokból álló csoport kapott helyet, akik éjjel különösen jó hangulatban társasoztak némi alkoholos kiegészítővel párosítva! Így mondanom se kell, hogy szinte semmit nem aludtunk, cserébe viszont jól összekovácsolódott kis csapatunk:)
Csíkszeredához közeledve egyre érezhetőbb volt az izgalom. Kalandortársaimmal együtt abban reménykedtünk, hogy a vonatról leszállva a helyi sajtó csak jelzés szintjén, és nem tömegével lesz jelen, illetve, hogy nem fognak teleobjektívvel, sorozatlövésre készen, az expószámot maximalizálva kattintgatni. Szerencsére a peronon a kamerával és fotóapparáttal sorakozók száma minimális létszámot tett ki, így viszonylag oldott hangulatban érkeztünk. A vonatról a csomagtömegek lecibálása után következett egy rövid eligazítás, pár feszengő pillanat, de szerencsére hamar megtalálták a közös hangot a kalandor-gazda párosok, és ismét kezdetét vette az egyhetes élménytúra…!:)
