Nyugodtabb vot a nap.
Ilyen lehet egy szabad nap a Tündérilonában: az előző és aznapi mosogatnivaló felszámolása, reggeli, ebéd készítés, és ismét krumplipucolás.
Ez utóbbiért már puszit is kaptam a gazdámtól. Kriszta, Zsófi fel-fel tűntek segíteni, szórakoztatni.
Nem várt régi barátok jöttek a családhoz, nagyon jó hangulat lett estére.
A gazdasszony elszalasztott káposztáért az itt táborozók utolsó vacsorájához, ha már úgyis tudom hol a föld. Tőle fagyit kaptam puszi helyett. Bernivel mentem káposztáért, aki idevalósi, de kiskora óta Pesten lakik. Körbe vezetett biciklivel a faluban, kivitt a határhoz is, a gátra. Nagyon szép tájakat láttam.
Délután is! Mivel kiszöktem a Tündér Ilona völgybe sétálni egyet. Felülről láttam a vendégházat, Jobbágyfalvát, hazaúton még medve nyomot is fotóztam. Visszaérve beszámoltam kis sétámról. Csaba pedig megosztotta velem, mikor, s hogyan lett itt a völgyben szántóból vendég- és családiház.
Délelőtt Vidámra is felültem, lovaglásnak nem nevezném, de ennek hála nem csak szekér-nézetben ismerkedtem meg a lóval. Estére nagy tábortüzet raktak a gyerekek, mindenki ámulva bámulta.
