Ma reggel izgatottan keltem fel, mert tudtam, hogy ha lesz idő kicsit felnézünk a közeli hegyre. Délelőtt a marháknál segédkeztem, majd Aranka néninek segítettem borsót fejteni. Több dologra is fény derült a délelőtt folyamán. Például, hogy mi az a siló. Na én biztos, hogy nem erre gondoltam mikor ezt a szót hallottam. (siló: kukorica teljes egészében ledarálva, szárastól levelestől, amit azután viszonylag levegőtől elzárva kell tartani hogy ne rohadjon meg...érdekes a szaga) Az is kiderült higy ezt csak a tehén hajlandó megenni. Megtudtam mi minden esznek a marhák....nagyon sok mindent kapnak, hogy jó tejük legyen. Tehát adtam nekik kukorica silót, meg darát a többiek meg vizet es szénát adtak nekik. Majd jött a ganezás. Az elején még kicsit zavaró a tömény szag, de viszonylag gyorsan szokik hozzá az ember lánya. Fogtam a nagy lapátot és próbáltam ráügyeskedni a nagy lepenyeket, több-kevesebb sikerrel. (ezt ha nem nagy gond nem illusztráltam képpel :) )
Ebéd után aztan tényleg jött egy pici kirándulás. Hatalmas fenyők közt vitt az utam felfelé. Elmondhatatlanul szép a látvány. Mondtam is Zoltánnak, kerítek itt egy kis vityillót és haza se megyek. Érdeklődtem a megvék felől is, mert már a vonaton is nagy érdeklődéssel beszélgettünk róla. Elmondása szerint nem igazán jellemző, de akár lehet is. Nem is szaporítanám a szót a látottakról inkább itt van pár kép!
Amint hazaértünk a kirándulasból fel szereltük a traktort és irany a kaszáló. Kifele is vezethettem a gépet egészen a földig. Zoltán ott ment vele 1-2 kört majd átadta nekem a kormányt. Körülbelül 1,5 órát kaszáltam és olyan 1,4 ha-t. Közben társaságom is akadt 4 fehér gólya személyében és sok dolmányos varjú követte őket. Kicsit sem zavarta őket hogy egy hatalmas és nehéz jármű robog feléjük. Barátságosan legelésztés a szöcskéket sáskákat, pockokat békákat. Fel-fel röppentek és elhúztak mellettem. Az idő előre haladtával egyre inkább hült a levegő, lassan en is befejeztem a munkát. Nyirtam még egy szép szegélyt körbe a kaszálön és elindultunk haza.
Hazafelé úton már sötétedett, néhol még villogtak a kombájnos narancs fényei. Lassan lehagytuk őket is. Hazaérve már nagyban ment az esti fejés etetés. Én is beszálhattam és megpróbálhattam milyen kézzel fejni.
Hát mit is mondjak....nem egyszerű. Nagyon egyszerűnek tünik de pár probálkozás után mindenem tejes volt, alig találtam bele az edénybe es még a tehén is nyalogatta az oldalam. Megpróbalt arrébb menni de követtem. Sprickolt a tej mindenfele mire nagynehezen megtaláltam a megfelelő fogást. De van még mit gyakorolni! Ennek okán holnap reggel is fejhetek egy tehenet, csak a gyakorlás kedvéért.
....folyt.köv....
