(a képeket ha nagyban szeretnéd megnézni akkor jobb klikk rajta majd kép megjelenítése)
Vasárnapi megérkezésem után a kiskunfélegyházi vasútállomástól hazáig vezető úton már beavatott Szabolcs, a fogadó gazdám a gazdasága felépítésébe, elhelyezkedésébe, a területeik történetébe, gazdasági és politikai viszonyaiba. Természetesen (most már ezt mondom) az út hazáig nem a tervezettek szerint alakult. Olajpumpáért elmenni ami kell az egyik traktorhoz, a traktorosnak megmutatni melyikek a gyep határai amit kaszálni kell, felvenni a munkásokat a városban. Azért írom, hogy most már természetesen, mert akkor ez furcsa volt, hogy miért kell azonnal elmenni ide vagy oda, miért kell sürgősen valamit megcsinálni, miért nem ér rá másnap reggel és miért baj az, ha nem sikerül. Az aratás alkalmával a két legnagyobb ellenség az idő és az idő. Első esetben az időjárás. Ha például esik az eső akkor csúszik az aratás amíg fel nem szárad a föld. A másik idő pedig maga az idő. Ha túl korán aratsz akkor sok lesz az éretlen, ha későn akkor pedig sok mag megy kárba. Szóval ezért kell mindent egyszerre szem előtt tartani és a végletekig alkalmazkodni. A tanyán főleg igaz: ember tervez, Isten végez. Ezért nem is érdemes nagyon tervezni, csak észben tartani, hogy mit kell majd megcsinálni.
Hétfőn, a hivatalos első napon reggel 8 körül indult a munka. Ennek kimondottan örültem, mert egyszerűen képtelen vagyok korán kelni. És mivel a helyi erők is későn fekszenek általában ezért ők maguk sem kelnek hajnalban. Kivéve ha épp úgy van a munka. És néha úgy van. Szóval nem túl korai kelés után egy magtisztító gépet átvittünk egy másik tanyára. Ja, a tanya. A terület ahol kalandozok Kiskunfélegyháza szélén a tanyavilágban található. Pontosan meg nem tudom mondani hogy hol. Valahol egy erdő szélén, távol a közúttól. Szabolcséknak több tanyájuk van. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy több komplett gazdaság hanem elszórtan néhány métertől néhány kilométerig vannak házacskák. Egyik ilyen, másik olyan. Van amelyikben laknak, van amelyikben csak néha. Némelyik több melléképülettel, némelyik csak eggyel. Amúgy a szállásom Szabolcsék házánál van, az ő szobáját kaptam meg lakosztályként. Elsőre idegen volt egy kicsit az egész környezet, de aztán megszoktam, megszerettem. Rengeteget lehetne még róla mesélni, de inkább visszatérek a tevékenységre, hiszen végül is ez miatt jöttem.
A magtisztító beüzemelése és Széna, a magtisztító-szakember instruálása után elmentünk egy közeli zöldségtermesztőhöz. Itt nagyjából 30 mázsa visszaárú (az áruházban nem eladott) retket és karalábét pakoltunk a teherautóra. Ezzel utána megörvendeztettük először a mangalicaállomány egy csoportját majd a maradékkal a hízómarhákat.
Ebéd után aztán a tökföldön erősítettem a műveleti egységeket a disznóparéj hadműveletben. Folyamatos előrenyomulásunknak köszönhetően nagy mértékben megtörtük a gaz gaz uralmát, bár sok jó hámréteg esett áldozatul ennek a tenyeremről. Ez TÖKéletesen elegendő volt aznapra. Mármint a munkából. Aztán este jött az legtanulságosabb esemény amikor is este vacsora után Mártival (Szabolcs testvére) beszélgettünk. Vagyis inkább ő beszélt, én hallgattam és kérdeztem. Rengeteg dolgot elmondott a gazdálkodás rideg realitásáról, mit lehet és mit nem, mi éri meg és mi nem. Egyszerre volt lelkesítő és demotiváló. Azt mondta el (többek közt) hogy a gazdálkodás egyre nehezebb dolog, egyre kevésbé (egyáltalán nem) éri meg piacra termelni kicsiben. Azt is elmondta, hogy nincs hétvége, nincs szabadság, nincs pihenő. Szerelem és elhivatottság van a mezőgazdaság felé. És ez kárpótol. Azt csinálhatják és azt élhetik amit szeretnének.
A keddi nap a marhák megnézésével kezdődött. Ez azért fontos dolog (mármint nem az, hogy azzal kezdődött hanem a marhanézés) mert a teheneknek egy szűk napos időszakuk van 3 hetente amikor szívesen fogadják a megtermékenyítő bikát vagy inszeminátort (ez a maszkulin név, maszkulin foglalkozást takar, de nem csinálnám semmi pénzért). Szóval figyelni kezd, ha valamelyik folyat akkor ahhoz azonnal hívatni kell az inszeminátort (tenyészbika nincs a háznál). Szóval a fontos megtekintés után ellenőriztük a villanypásztort, hogy ne érjen hozzá semmi növény mert akkor gyengül és a marha elszakítja. A marhákból hazafelé jövet ha már útba esik amúgy is: paréjszedés. Aztán hullott barack felemeltetése cefrének. Jól esett az ebéd utána...
Délután a portán pakolásztunk el mindent szép rendbe, mert vártuk a forgatócsoportot az Agryától. Pakolászás után (amiből én csak azt fogtam fel, hogy dolgokat viszek A-ból B-be, amely esetben fogalmam sem volt arról, hogy A helyről miért pont B helyre visszük azt a dolgot, ami B helyről érthető és érthetetlen okokból mégis A helyre került az idők során valamikor. Utána disznóetetésben segédkeztem. Itt néhány dolgot leírnék, a vélemény pedig szabad, minden olvasó úgy gondolkozik ezekről ahogy szeretne:
- a disznó szép állat
- a disznó buta állat
- a disznószar (szaknyelv, nem vulgaritás) szaga jó
- a disznó türelmetlen állat
- a vödörből a moslékot a vályúba önteni csak távolról tűnik egyszerűnek. A disznók között nem az.
- a szakértők szemekből elolvasni hogy éppen mennyire is vicces amit csinálok - tanulságos és motiváló.
- a disznóetetés nehéz
Amikor az egyik disznót (neve: A Nagy Vörös Anya, fajtája: durok) etettük a karám kinyitása után Márti (városi szemmel nézve érthetetlenül) elkiabálta magát: "Az a disznó áll?" Igen kérem. Vidéken nem az hozza lázba az embereket, ha Magdi anyus életre kel, hanem ha megáll a disznó. Úgy, igen. Áll a lábain. Mivel ha kinyitod a disznóólat és a disznó csak áll benne akkor az azt jelenti, hogy ott szex lesz. Éppen ezért azonnal hívni kellett a "kanost". Fontos megjegyeznem, hogy ez a kan disznó tulajdonosát illető megnevezés, bár az este 10 órakor bekövetkezett művelet szemlélése közben azt mertem volna papíron állítani, hogy a disznó a kanos, nem pedig a gazdája. Hoppá, ugrottam egyet. Szóval a disznóetetés után jött az Agrya. Traktort vezettem, szakértően pakoltam a szabad tartású marháknak a szénabálából a szénát (amit csak télen kellene, de mit lehet tenni, ha ezt szereti a kamera). Utána okosakat mondtunk Szabolccsal. Traktor vezette konvoj vissza a tanyára. Pálinka. Búcsú. Kanos.
A szerda kicsit tengős-lengős volt. Marhanézés, villanypásztor, magtisztításba kicsit besegíteni (értsd, tollpárnánál kissé nehezebb tömött magos zsákokat pakolászni). Utána fólia kiteregetése, szárítása, mert ez fontos, hogy amikor az aratásból behozzák a terményt akkor legyen mivel letakarni, hogy ne penészesedjen be az eső miatt. Ebéd. Szemfüles olvasóim észrevehették hogy nem volt paréj terítéken. Ez annak köszönhető, hogy a kezem alkalmatlanná vált a paréj huzigálására. Vagyis a tenyerem. Amúgy én ennek örülök. Csak úgy mondom. Ez után délután egy színben magot zsákoltam, meg takarítottam. Egy kis fóliateregetés (a szél miatt eregetés) követte amit aztán egy nagymértékben egyedül elkövetett disznóellátás (kaja, víz, szalma, ganajozás, disznónoszogatás) tett teljessé. Közben tyúkokat is kergettem. Ez a nap pihenősebb volt, nem úgy mint a következő.
Csütörtökön reggel paréjozással indítottunk, a kezem rendbejött annyira, hogy tudjam folytatni. Mivel ad- hoc jött a feladat ezért nem vittem magammal vizet. Ha dolgozni mentek, vigyetek magatokkal vizet. Amikor az egyik pihenőben visszamentem a tanyára Szabolcs ott is fogott, hogy megyünk zöldségért a marháknak. Útközben megnéztünk néhány területet, parlagon heverőket és bevetetteket. Kaptam egy rövid ismertetőt a napraforgóról is az egyik tábla közepén. Érdekessége, hogy nagyon jó haszon van rajta viszont 5 évente csak 1x vethető mert nagyon kiszipolyozza a földet tápanyag szempontjából. Viszont a napraforgó magján kívül a szárát is lehet hasznosítani, nagyon jó takarmánynak (sok E-vitamin, tápanyagban dús). Szintén volt egy (számomra) érdekes dolog. Amikor az egyik földhöz mentünk kiderült, hogy az tele van parlagfűvel. Konyhakerti logikám máris több hetes gazolást vizionált de hamar kiderült, hogy néhány órás munkával az egészet betárcsázzák a földbe és meg is van oldva a probléma. A tárcsázás olyan, mint ha több tucat, ferdén tartott pizza szeletelővel feldarabolnák a föld felszínét és mivel ezek a vágókorongok homorúak ezért meg is forgatják a földet. Az eredmény: apróra vágott növényi maradványok, beforgatva a földbe. Volt gaz, nincs gaz. Délután ház körüli munkák voltak, disznózás, miegymás. Este aztán eljött álmaim beteljesülése: A TRAKTOR!
Igaz, hogy amikor a forgatócsoport kint járt akkor is traktoroztam, bár azt inkább csak egy szerencsés próbálkozásnak nevezném. Itt viszont már tudatos, előre megfontolt szándékkal és jóakarattal megtervezett traktorozás volt. A feladat, egy bebálázott területről kellett lehordani a bálákat a föld szélére, hogy lehessen azt is tárcsázni. Ehhez a feladathoz 4 fontos eszköz állt rendelkezésemre: Egy traktorpiros MTZ, egy bálázótüske a traktorra szerelve, a bálák és Szabolcs unokaöccse, Szabolcs. Szabika 11 éves, elvezet bármit, Szabolcs állítása szerint korosztálya legjobb agrár szakembere. Ezt az állítást megalapozottnak találtam. Szabika tanított meg a trakort vezetni, meg még sok mindenre. Este 10 körül végeztünk a bálákkal, utána haza, alvás.
Az utolsó nap több izgalmat tartogatott mint amire számítottam. Reggel kiderült hogy az egyik tehén folyat, így adott is volt a program: inszeminálás. Nem én csináltam (természetesen) de asszisztáltam ahogy tudtam. A tehenet meglasszózta Szabolcs, majd a kötéllel szépen kihúztuk a karám széléhez. Ezt hívják amúgy kispanolásnak. A megtermékenyítés után miközben Szabolcs a papírmunkát végezte a tehén kissé ráunt a várakozásra (spanolva kellett tartani mert kapott legyek ellen valami kencét) és kidöntötte a karám egyik oszlopát. Nem kicsit. Nagyon. Az oszlop egy karom vastag akácrúd, kb. 2 méter hosszan áll ki a földből. Az alján kb. 50 centi mélyen egy nagyjából 100-150 kg-os betontömb kapaszkodik, beásva a földbe. Ezt fordította ki a tehén nagyjából 3 másodperc alatt, majd átbukfencezett a karám tetején és leérkezett a hátára. Mivel a kötél a szarván volt és az oszlopra volt tekerve ezért a tehén nyaka megcsavarodott. Sikerült elég hamar kioldanunk a kötelet ahhoz, hogy ne fulladjon meg. Megjegyezném, Szabolcs azt mondta, hogy 3 tehén verseng a Gulya Leghülyébb Állata címért de még mindig ez a tehén messze a listavezető. Ebédig el is voltam látva munkával: visszaásni az oszlopot a földbe, helyreállítani a károkat. Volt mit csinálni. Ebéd után pihenő majd disznóetetés, óltisztítás, és búcsú a röfiktől. Legalábbis azt gondoltam. Délután 4 fele (a vonatom 17:31-kor indult – volna) Szabolcs mondta, hogy még gyorsan menjünk és fogaljunk el néhány mangalicát egy másik tanyán. Előtte még elugrunk 3 szénabáláért mert valaki kérte. Az első bálával még jól boldogultunk, a másodikért amikor mentünk a réten végigfutó, növények által benőtt árok az utunkat állta. No nem úgy, hogy tábla, fények, ne gyere erre, hanem olyan ragaszkodósan – amikor belement a kerék. Egy kis hinta, 1-es, rükverc, 1-es, rükverc. Az eredmény: alvázig sárba fekvő teherautó. Végül is fél óra alatt sikerült kiásnunk kisúlyoznunk, kiimádkoznunk a sárból. 17.20 volt ekkor. Mivel a vonatot már nem értük el ezért még a 6-ból két mangót elláttunk orrkarikával (foguk nem volt, valószínűleg azért mert a nőstényeknek nincs annyira erős fogazata mint a kanoknak, de ez csak feltételezés). Utána haza, 3perces mosakodás, csomagfelvétel, elköszönés és már rongyoltunk is ki a vasútállomásra. Vidéken - mint beszámolóm elején írtam - a tervek csak álmok, az események alakulása pedig mindig az erősebb kutya. Így aztán eme kutya kegyességéből adódóan éppen elértem a 18:30-as vonatot. Nem a terveknek megfelelően, de hát a kalandozás már csak ilyen...