2014. július 6-án este érkeztem meg Romándra. Vendéglátóm elkalauzolt a szállásomra, ami egy szomszédos faluban volt, egy vadászházban. Csodaszép táj, óriási megművelt földek, és egy szép, gondozott horgásztó látványa fogadott.
2014. július 7-én (hétfő) reggel 8-ra jött értem Gábor a szállásra. Vendéglátóimnál reggeliztünk, majd munkához láttunk.
Ezen a napon a repcearatás után visszamaradt tarló rendbetételét végeztük. Gáborral tárcsával munkáltuk meg a földet, ami megforgatja, elősegítve, hogy a visszamaradt szárvégek bejuthassanak a talajba. Édesapja, Sándor a tárcsázás után egy másik traktorral vontatott hengerelő segítségével elegyengette a tárcsával megforgatott földet, hogy elősegítse a talaj nedvességének megtartását.
Gáborral sokat beszélgettünk, kérdezgettem a földművesi léttel, és a munkálatokkal kapcsolatban. Hamar eltelt az idő, így beszélgetve, aminek ő is örült, mivel (mint mondotta) 8 óra a traktorban eléggé monoton, embert próbáló munka...
Este a vacsora után fáradtan tértem vissza a szállásomra... És egy kicsit úgy éreztem, még mindig imbolyog alattam a föld.
2014. július 8-án (kedd) újult erővel vágtunk neki a napnak. A mai feladat az volt, hogy el kellett dönteni, melyik termény van készen a betakarításra. A mai napon bejártuk a földeket, és mintát vettünk a búzából, és árpából. A minták víztartalmát mértük. A gabon akkor takarítható be, ha a szemek víztartalma nem haladja meg a 14%-ot.
Ezt úgy csináltuk, hogy a begyűjtött mintákat egy mérőműszerbe helyeztük, ami felőrölte a szemeket, és az így kapott liszt, illetve őrlemény víztartalmát kiírta egy kijelzőre.
A búza még váratott magára, de az árpa már beérett. Így a gazdák úgy döntöttek, idén az árpát takarítják be először, majd később a búzát.
2014. július 9-én (szerda) az árpaaratás munkálatait készítettük elő. Volt mit csinálni, dögivel. Először a telephelyet tettük rendbe, lenyírtuk a füvet, és rendet raktunk, hogy a gépek mozgását semmi ne akadályozza.
Az egyik pótkocsi ponyvája elszakadt, azt meg kellett ragasztanunk, hogy ne follyon ki a termény.
Időközben érkezett egy kamionnyi műtrágya, 500kg-os zsákokban. Ezt egy rakodóvillával felszerelt traktor segítségével lerakodtuk. Gábor vezette a traktort, az én feladatom pedig az volt, hogy irányítsam a forgalmat a lerakodás alatt, mert a kamion és a telephely között át kellett a traktorral járni a falu főútvonalán.
Délután egy kultivátor átszerelését végeztük. Ez egy sok méretes kapával ellátott vontatmány, amire új kapafejeket szereltünk. Ennek az eszköznek az a feladata, hogy mélyen átforgassa, megkeverje a talajt.
Amikor ezzel végeztünk, bejártuk a mezőgazdasági utakat, amin holnap a kombájnnak haladnia kell, és meggyőződtünk róla, hogy nincs útba semmi (bedőlt fa). 1-2 helyen meg is kellett nyessük a belógó ágakat.
Ezzel befejeződtek az előkészületek. Vacsora és beszélgetés után egy újabb fárasztó, de izgalmas nap után tértem vissza a szállásomra.
2014 július 10-e (csütörtök) az árpa aratás napja volt. 9-kor kezdtük, és alkonyatig dolgoztunk az árpaföldeken. A kombájn vezetője művészi pontossággal haladt nyomvonalról nyomvonalra. Én Gáborral ültem az egyik traktorban, és mi szállítottuk a kombájntól a lerakóhelyig az árpát, egy másik traktorossal váltásban.
2014 július 11-én pénteken rossz idő volt, így további munkálatokra nem volt lehetőség. Így sajnos, kalandom véget ért. Megreggeliztünk, beszélgettünk még egy kiadósat Gáborékkal, majd búcsút vettem vendéglátóimtól, és elindultam haza.
Nagyon tanulságos volt számomra ez a kis kiruccanás a vidékre. A földműves élet kemény de gyönyörű világ. Jószándékú, kedves, egymást segítő gazdákkal ismerkedhettem meg. A városi ember számára nagy élmény látni, hogy milyen az élet egy emberi, emberhez közel álló, természetes környezetben, ahol embertársaink nem idegenek...
