4:30 Nem beszéltük meg konkrétan mikor indulunk, de korán keltem, mert ki akartam használni ezeknek a csendes vidéki hajnaloknak a jótékony hatását. Imádom, hogy kakaskukorékolásra és birkabégetésre ébredek, nem pedig kamiondübörgésre. Fantasztikus hangulata van, még akkor is, ha be van borulva az ég.
6:20
Szemerkél az eső, de attól elindulunk, mert jön a bálázó ember és meg kell neki mutatni a területeket, ahol dolgozhat. Amíg várjuk a traktorost az öntözési lehetőségekről kérdezem Istvánt. Azt mondja ez egy speciális szakterülete a mezőgazdaságnak. Itt a Hortobágy környékén különösen nehéz ez, mert a sok helyen rossz minőségű szikes talajt locsolni sem lehet akárhogy, hiszen a sziken csak megáll a túl sok víz és nem tudja a talaj hasznosítani, a növény felvenni. Megérkezik az emberünk, aki bálázni fog, de nem ma, ugyanis a szemerkélő esőtől eléggé átnedvesedett a szalma. A szalma a búza szára, amit aratáskor a kombájn maga mögött hagy. A széna pedig az a fű, amit lekaszálnak a gyepen. Tudom, ez nem mindenkinek szorul magyarázatra, de nekem sok évig nem volt tiszta, hogy mi a különbség. A bálázás pedig, amikor a traktor mögé akasztott bálaszedő felszedi a szalmát, egy nagy dobozszerű gépben feltekeri, beköti hálóval és végül kidobja hátul. Felmerült bennem a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a szalmabálákkal. Ezen a vidéken az a szokás, hogy elcserélik trágyára. Aki állatot tart, annak nagy mennyiségű szalmára van szüksége, az almozáshoz, a keletkező trágyát pedig nem feltétlenül tudja mindet felhasználni, ezért odaadja szalmáért. Így oldják meg a talaj tápanyag utánpótlását. Egyszerű, nem?
13:00
Esik. Elmegyünk Szabolcsért, akivel délután a színben fogunk dolgozni. Feltoljuk a leborított búzát a szín végébe. Én is megpróbálom a „kanalas” gépet használni, de még bizonytalanul kezelem a traktort, pedig kívülről olyan egyszerűnek tűnt. Inkább megköszönöm a lehetőséget és hagyom, hogy Szabolcs csinálja, mert több búza folyt vissza a kupacból, mint amennyit megpróbáltam feltolni rá és nem kellene sokáig próbálgatni, mert csak törnek a szemek, inkább a széthullott szemeket seprem össze.
Ezután következett a kombájn, amivel én álltam be az udvarról a szépen összesepert szín alá, természetesen segítséggel. Nem semmi érzés egy több tonnás szerkezetet vezetni. Azért álltunk be vele, hogy ott gépzsírral bekenjük a csapágyakat és kitakarítsuk a motor levegőszűrőjét, amit minden nap ki kell, ha használva van. Márpedig ez tegnap használva volt és tele is volt porral rendesen, de kifújtam belőle magas nyomású levegővel, utána meg magamat is portalanítottam.
Szabolcs jóvoltából mindent megtudhattam a kombájn működéséről. Belenéztünk a gépbe elölről, hátulról, felmásztunk rá, kinyitottuk az oldalát, szóval kiveséztük a szerkezetet.
17:00
Mára vége a munkának. Holnap végre állatokat is fogok látni.
